42640. lajstromszámú szabadalom • Légpárnás abroncs

dón a szövet szálainak a belső feszültségek hatása alatt végbemenő viszonylagos mozjV gásánál a szálak szabályszerű elnyirása megy végbe, különösen akkor, mikor a szövetcsíkok különböző nyúlása következtében az összes terhelést csak egyetlen szövetcsík veszi föl. Ha azonban a szövet maga egyes szálainak elszakadása következtében megsérült, az egész abroncs elpusztulása csak rövid idő kérdése. Az ismert abroncsok további hátránya az, hogy a gumi már rövid használat után is elválik a szövetbetóttől, első sorban meglazul, további használatnál pedig el is szakad és hogy így az abroncs csakhamar hasznavehetetlenné lesz. Ha a gumit ennek elkerülésére, úgy mint az a gyakorlatban történik, keményebbre készítjük, akkor az nem lesz elég rugalmas és a lágyabb gumitól eltérően nem követheti eléggé a szövet kiterjedését, ellenkezőleg, kölcsönös eltorzulások éa eltolódások lépnek fel, minek az a következménye, hogy a gumiréteg a szöveten meglazúl, ettől elválik és végül el is szakad. Találmányom szerint mindeme hátrányokat teljesen elkerülhetjük és pedig főleg annak következtében, hogy a palástban a «zövetbetétet akként rendezzük el, hogy az gyakorlatilag véve meg ne nyúljék, menetközben azonban rugalmassága következtében az abroncs deformálódását meg ne gátolja. Ezt a célt akként érjük el, hogy az ismert, egy darabból álló, átlós irányban vágott ós ezért nyújtható szövetcsíkból készült szövetbetét helyett oly betétet alkalmazunk, mely több, az abroncsot keresztező és az eddiginél erősebb szövetből akként vágott csíkból áll, hogy a láncfonalak a csík hosszanti irányában, tehát az abroncson ismét keresztirányban fussanak. Egyrészt a szövet vastagsága, másrészt a metszés különleges volta azt biztosítja, kogy az abroncs gyakorlatilag egyáltalában nem nyúlhatik meg és az átmérője pontosan akkora marad, amekkorának a csík hosszának megfelelően lennie kell. Ily módon hajlékony, de meg nem nyúló futófölület keletkezik, melynél a különböző szövetrétegeket alkotó csíkok egyenletesen és egyidejűleg vannak húzásra igénybe véve, tehát nem történhetik meg úgy, mint az ismert abroncsoknál, hogy az összes igénybevételt egyetlen csík kénytelen fölfogni. Ennek következtében ily abroncs jóval ellenállóbb, amennyiben a^szövetréteg ellenállása jön figyelembe mint az eddig ismert abroncsok, melyeknél a teher egyenletes elosztása biztosítva nincs. Ha már most az egy réteghez tartozó szövetcsíkok között oly közt hagyunk szabadon, mely fölött pld. a következő réteg egy csíkja fekszik, gyakorlatilag véve a palást a karima közelében a réteg nem lesz vastagabb, mint a közönséges ismert abroncsoknál. További előnye az abroncsnak még az is, hogy a szövetcsíkokat a gumitömeg közrefogja. Minthogy az egyes csíkok alakításuk és elrendezésük következtében megnyúlás ellea biztosítva vannak, a csíkokat körülvevő gumiréteget is biztosítani kell ez ellen. Ennek az a következménye, hogy kölcsönös eltolódások és eltorzulások fel nem léphetnek és a gumiréteg még akkor sem lazulr hat meg, mikor az aránylag kemény, tehát nem rugalmas. Minthogy végül a szövetbetétek. csak a láncfonalak irányában vannak igénybevéve, a fonalak el sem nyíródhatnak. A csatolt rajzon az 1. ábra a találmány tárgyát képező légpárnás abroncs keresztmetszete, a 2. ábra fölülnézete, az egyes rétegek föl? fejtve vannak ábrázolva, míg a 3. ábra egy további foganatoBÍtási alak fölülnézete, A légpárnás abroncs — mint szokásos — a tulajdonképeni (l) tömlőből és az ezt körülvevő védőpalástból áll. A rajzon föltételeztük, hogy a palást első rétege egy gumizott (2) szövetcsík, mely — mint az ma általánosan szokásos — átlós irányban van elvágva, vagyis úgy, hogy a fonalak körülbelül 45° alatt keresztezzék a futópalástot. Ettől eltárően a második (3) réteg egyes (4) szövetcsíkokból áll, melyek a rajz szerint szorosan egymás mellett fekszenek,' tehát széleiken egymással