42612. lajstromszámú szabadalom • Gép földmunkákhoz

lelő mértékben eltoljak (mi a gép működésénél önműködően mehet végbe) miközben azonban hajlásszögük a legyalulandó falhoz viszonyítva ugyanaz marad. A legyalulandó fal fölött a 15. ábrán oldalnézetben, a 16. ábrán pedig fölülnézetben látható kocsit, továbbá a képet hajtó motorokat állítjuk föl. A (100) motorok a (101) tengelyt hajtják, melyre két (102) fogaskerék, továbbá egy (103) súrlódó karmantyú van fölhúzva. Ez a karmantyú a tengely irányában eltolható ós bármelyik (102) fogaskerékkel kapcsolatba hozható. A (102) fogaskerék a (104) és (105) fogaskerekek közvetítésével a (106) kötélkorongot forgásnak indítja, mely a (109) vezetögörgőkön vezetett (107) kötél útján hajtja a (108) kötélkorongot (13. és 14, ábra). A (107) kötél a (110, 111) fékberendezéseken megy át, melyek a kötél szakadásánál jönnek működésbe. Ha a (103) súrlódó karmantyút az egyik vagy másik (102) fogaskerékkel kapcsoljuk, a kötélkorong forgó mozgásnak indul az egyik vagy másik, irányban és így a (91) kocsit megemeli vagy sülyeszti, miközben a kocsi egy földcsíkot gyalul le. A késeknek a forgács vastagságának megváltoztatása céljából történő beállítására szolgáló berendezés az állvány fölső részén alkalmazott (112) támasztékból áll (15., 16. ábra), melybe az alsó kocsin alkalmazott beállítószerkezet forgattyúja ütközik bele. A kések előretolására szolgáló berendezés két (113) kéziforgattyúból áll, melyek (114) kilincsek segélyével a (115) lánckerekekkel egy darabot képező kilincskerekekkel kapcsolhatók. A forgattyúkat (116) rúgók tartják a megfelelő helyzetben. A (115) lánckerekekről a lánc a forgást a (117) tengelyekre viszi át, melyeken a (119, 120) kerekekkel kapcsolódó és a (121, 122) tengelyeket forgató (118) fogaskerekek vannak fölékelve (17. ábra). A (121, 122) tengelyeken a (123, 124) kúpkerekek vannak fölékelve, melyek a (90) csavarorsókra fölhúzott és csavarházak gyanánt kiképezett, a (127) kengyelekbe forgathatóan, de el nem tolhatóan ágyazott (125, 126) fogaskerekekbe fogódzanak (12 és 13. ábra). A (127) kengyelek tengelyük körül a (99) csavarok hajlásának megfelelően elfordulLatnak. Mikor a kocsi fölemelkedik, a kéziforgattyú bizonyos időpontban a (112) támasztékot éri és a kocsitovábbi elmozdulásánál lefelé forog, miközben a (114) kilincsek a kilincskerék fogaiba fogódzik és a (115) kereket forgásnak indítja. Ezen kerék forgását a lánc, a (118, 119) fogaskerekek, a (123, 124) kúpkerekek a (125, 126) csavarházakra viszik át, melyek forgásánál a (99) csavarorsók és az Összes ezekkel kapcsolt részek eltolódnak. Mikor a kocsi lefelé mozog, a (116) rúgók a (113) kéziforgattyúkat az eredeti állásukba állítják vissza és a kilincsek a kilincskerék fogain elcsúsznak. A gép által leemelt föld a (129) szállítóra hull és innen a szállítóberendezéshez megy. A gép működési módja tehát kettős ós a végzendő földmunka természetétől függ, 1. Ha magas falat kell legyalulni, mint az a 19. ábrán látható, a legyalulást lépcsőzetesen végezzük és az egyes fokokat egymás után gyaluljuk le, először az I—I fokokat ós a síneknek az (1) helyzetből a (2) helyzetbe való eltolása után a II fokokat. 2. Ha bevágást kell kiemelni, hol a gépet le kell sülyeszteni, a 20. ábrán látható módon járunk el, mely ábrán a sinek egymás után következő helyzeteit és az ezeknek megfelelő, kiemelendő földtömegeket arabs, illetve római számok jelzik. Eme gép előnye az, hogy az azon alkalmazott, a földtömegeket vékony, de hosszú és széles csíkokban, (forgácsokban, leválasztó kések minimális erőkifejtéssel dolgoznak, mit a leemelt földcsík kis vastagsága és nagy szélessége tesz lehetővé, minél hosszabb és magasabb ekkor a legyalulandó fal, annál jobb a gép munkája és hatásfoka. SZABADALMI IGÉNY. Gép földmunkákhoz, azáltal jellemezve, hogy valamely eíneken futó kocBin