42608. lajstromszámú szabadalom • Javítások fékeken

telezve, hogy az első és második föltétel teljesítve van, vagyis, hogy a kerekek tan­genciális húzása a tuskókat kis mértékben elmozdította és hogy -ez a mozgás az, is­mertetett módon rögzítette a fékhengert, a további teljesítendő föltétel az, hogy a féktuskióknak ekkor fönnálló tangenciális húzása föntartassék, tekintet nélkül, a fék­tuskók és kerekek közötti súrlódás váltó­zasara. Ennek elérésére szolgáló eszközök­nek két példáját mutatjuk be. Az 1. ábra szerint az (e) tuskót hordó ismert (ex) gerenda, ki van szélesítve és az (el) lemezt alkotja, melynek szélső (e2) vége az (e3) csuklós rudak révén van föl­függesztve és mely forgási pontot alkot, mely közül az (ex) gerenda elmozdul, ha a tüskök fölfelé vagy lefelé' szoríttatnak. A gerenda forgási pontját alkotó vége és fazon vége között, melyen a féktuskók vannak megerősítve, valamely alkalmas he­lyen a liemezalakú részen az ívalakú (e4) kimetszés van kiképezve; az (e6) csuklókon függő szokásos (e5) fékemeltyű úgy van elrendezve, hogy [célszerűen a rászerelt (e7) görgő útján] a kimetszés középpont­jára nyomást gyakorol. A fékhenger hú­zása a szokásos módon ezen (e5) .emeltyű másik végére hat az (e8) rúd közvetítésé­vel'. Ha már most ezt a rudat meghúzzuk, ez a tusk|ókat ismert módon a kerék felé húzza és szorítja; az (eö) emeltyű helyze­tét függélyes irányban az (e6) csuklók szab­ják meg iés< (ennélfogva, ha az, (e) tuskók el­mozdulnak 'és magukkal viszik az (el) le­mezben kiképezett ívet, akkor |az (e7) görgő ennek csúcsát elhagyja és ferde részén le­felé haliad oly irányban, hogy a féktus­kjókra gyakorolt nyomás csökken, amit a már rögzített henger követni nem képes. Világos, hogy a tuskiók pontosan azon pontig fognak elmozdulni, hol ía nyomlás épen elegendő, hogy a féktuskíónál már létező súrlódással 'együtt egyensúlyozza az (a) rugó erejét, miáltal ia féktuskókra egyenletes tangenciális húzás tartatik fönn. A 6. és 7. ábrák szerint a féktuskókra gyakorolt nyomás közvetlenül a forgattyú­karokon elrendezett féktuskóknak egy íven a kerekek felé vagy ezektől távolodó el­mozdulása szabályozza, mely mozgásban a fékhenger ezien esetben szintén nem vehet részt, minthogy az már előbb rögzíttetett. Az ismertetett fékszerkezet ezen lényeges föltétele azonban szintén más módon is lé­tesíthető és a föltüntetett eszközök a ta­lálmány esen részének csak példaképem fo­ganatosítási alakjait mutatják. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Fékberendezés vasúti és egyéb járművek­hez, melynél a féktuskók tangenciális mozgása a fékhengerrel val|ó összeköt­! t élésük révén arra (használtatik föl, hogy azok a fékhenger által kifejtett erővel szemben nagyobb [vagy kisebb ellenállást fejtsenek ki és- ezzel a fék­tuskjóknak a kerekekre ,gyakorolt nyo­mását szabályozzák, jellemezve azáltal, hogy egy vagy több fékt.usk;ó, pl. emel­tyűk és rugók segítségével engedékeny és beállíthatjó módon van fölfüggesztve, miáltal azok előre meghatározott szta­tikai energiával ruházhatók föl úgy, hogy mihelyt a féktuskók tangenciális húzása ezen határt elérte, a féktuskók elmozdulnak, jellemezve továbbá egy rögzítő szerkezet által, mely a fékhen­ger megállítására szolgál, mimellett a tuskiók a normális helyzettől eltérő helyzetben tartatnak mindaddig, míg a kerekek és tuskók közötti súrlódási té­nyező meg nem változik. 2. Az 1. igényben védett, fékberendezés fo­g&natosítási alakja, jellemezve egy, a féktuskókkal összeköttetésben álló lengő keret által, melynek elmozdulása a fék­tuskók nyomását növeli vagy csökkenti. 3. 'A 2. igényben védett fékberendezés fo­ganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy a lengőkeret működtetésére egy normális helyzetben függélyesen álló emeltyű szolgál. 4. Az 1—3. igényekben védett fékberende­zés foganatosítási alakja, jellemezve a ' féktuskókkal összeköttetésben álló be-, állítihatjó rugók által, melyek mindegyi­kén egy-egy csap szög megy keresztül

Next

/
Oldalképek
Tartalom