42608. lajstromszámú szabadalom • Javítások fékeken
telezve, hogy az első és második föltétel teljesítve van, vagyis, hogy a kerekek tangenciális húzása a tuskókat kis mértékben elmozdította és hogy -ez a mozgás az, ismertetett módon rögzítette a fékhengert, a további teljesítendő föltétel az, hogy a féktuskióknak ekkor fönnálló tangenciális húzása föntartassék, tekintet nélkül, a féktuskók és kerekek közötti súrlódás váltózasara. Ennek elérésére szolgáló eszközöknek két példáját mutatjuk be. Az 1. ábra szerint az (e) tuskót hordó ismert (ex) gerenda, ki van szélesítve és az (el) lemezt alkotja, melynek szélső (e2) vége az (e3) csuklós rudak révén van fölfüggesztve és mely forgási pontot alkot, mely közül az (ex) gerenda elmozdul, ha a tüskök fölfelé vagy lefelé' szoríttatnak. A gerenda forgási pontját alkotó vége és fazon vége között, melyen a féktuskók vannak megerősítve, valamely alkalmas helyen a liemezalakú részen az ívalakú (e4) kimetszés van kiképezve; az (e6) csuklókon függő szokásos (e5) fékemeltyű úgy van elrendezve, hogy [célszerűen a rászerelt (e7) görgő útján] a kimetszés középpontjára nyomást gyakorol. A fékhenger húzása a szokásos módon ezen (e5) .emeltyű másik végére hat az (e8) rúd közvetítésével'. Ha már most ezt a rudat meghúzzuk, ez a tusk|ókat ismert módon a kerék felé húzza és szorítja; az (eö) emeltyű helyzetét függélyes irányban az (e6) csuklók szabják meg iés< (ennélfogva, ha az, (e) tuskók elmozdulnak 'és magukkal viszik az (el) lemezben kiképezett ívet, akkor |az (e7) görgő ennek csúcsát elhagyja és ferde részén lefelé haliad oly irányban, hogy a féktuskjókra gyakorolt nyomás csökken, amit a már rögzített henger követni nem képes. Világos, hogy a tuskiók pontosan azon pontig fognak elmozdulni, hol ía nyomlás épen elegendő, hogy a féktuskíónál már létező súrlódással 'együtt egyensúlyozza az (a) rugó erejét, miáltal ia féktuskókra egyenletes tangenciális húzás tartatik fönn. A 6. és 7. ábrák szerint a féktuskókra gyakorolt nyomás közvetlenül a forgattyúkarokon elrendezett féktuskóknak egy íven a kerekek felé vagy ezektől távolodó elmozdulása szabályozza, mely mozgásban a fékhenger ezien esetben szintén nem vehet részt, minthogy az már előbb rögzíttetett. Az ismertetett fékszerkezet ezen lényeges föltétele azonban szintén más módon is létesíthető és a föltüntetett eszközök a találmány esen részének csak példaképem foganatosítási alakjait mutatják. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Fékberendezés vasúti és egyéb járművekhez, melynél a féktuskók tangenciális mozgása a fékhengerrel val|ó összeköt! t élésük révén arra (használtatik föl, hogy azok a fékhenger által kifejtett erővel szemben nagyobb [vagy kisebb ellenállást fejtsenek ki és- ezzel a féktuskjóknak a kerekekre ,gyakorolt nyomását szabályozzák, jellemezve azáltal, hogy egy vagy több fékt.usk;ó, pl. emeltyűk és rugók segítségével engedékeny és beállíthatjó módon van fölfüggesztve, miáltal azok előre meghatározott sztatikai energiával ruházhatók föl úgy, hogy mihelyt a féktuskók tangenciális húzása ezen határt elérte, a féktuskók elmozdulnak, jellemezve továbbá egy rögzítő szerkezet által, mely a fékhenger megállítására szolgál, mimellett a tuskiók a normális helyzettől eltérő helyzetben tartatnak mindaddig, míg a kerekek és tuskók közötti súrlódási tényező meg nem változik. 2. Az 1. igényben védett, fékberendezés fog&natosítási alakja, jellemezve egy, a féktuskókkal összeköttetésben álló lengő keret által, melynek elmozdulása a féktuskók nyomását növeli vagy csökkenti. 3. 'A 2. igényben védett fékberendezés foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy a lengőkeret működtetésére egy normális helyzetben függélyesen álló emeltyű szolgál. 4. Az 1—3. igényekben védett fékberendezés foganatosítási alakja, jellemezve a ' féktuskókkal összeköttetésben álló be-, állítihatjó rugók által, melyek mindegyikén egy-egy csap szög megy keresztül
