42592. lajstromszámú szabadalom • Szalmasajtó

— 2 -a2 szöggel (1. ábra) kilengő (w2c) emelő idézi elő, mely az adott pillanatban forgó (wl) csomozótengellyel a (wla, a b és w2b) rudazat útján kényszermozgást előidéző módon kapcsolt és a sajtó másik oldalán alkalmazott, tehát az ai=a2 szöggel elforduló (w2) tűtengelyen van fölékelve, másrészt pedig egy a (w3) tengelyen kívül alkalmazott (e) csap körül lengő és a (w2c) emelővel a (d, c) összekötőrúd útján kapcsolt (e, d) emelő létesíti (1. ábra). Ebből a célból az (al) karmantyúskorong hátsó oldalán egy (r4) görgő van alkalmazva, melyet az (r4 és w3) görgő pályájának az (e) csap körül lengő (e, d) emelő (1. ábra) feje pályájának kereszteződése következtében a 9 szöggel (d2) felé lengő (e, d) emelő S szöggel tol el. Ez megtörténik, mikor az (e, d) emelő az (e, dl) helyzetbe jutott. Igen természetes, hogy az (r4) görgőnek az (al) karimához viszonyított helyzetének megfelelőnek és S > kell lennie p-al, hogy az (s) kikapcsolóemelő görgője az (r|) állásból az (r3) állásba juthasson (1. ábra), vagyis a karimának a (w3) tengellyel koncentrikus részére kerüljön, mikor a teugelykötés ismét ki van kapcsolva. A (w2) tűtengely hátrafelé lengésénél végül is az excentrikusan ágyazott emelő az (e, d2) szélső állásából az előző (e, d) állásba leng. A 2. ábra a kikapcsolótengelyen átmenő metszetben az (s) kikapcsolóemelő, (a) karimáskorong, (r4) görgő és az excentrikusan ágyazott (e, d) emelő viszonylagos helyzetét tünteti föl. Hogy a (w3) kiKapcsolótengelynek [3 szöggel való elfordulásánál az (m) mérőkerék az összesajtolt szalmában ellenállás ellen ne legyen kénytelen forogni, ez egy (x) ütközővel ellátott laza (1) csapágyban van szerelve (2. és 3. ábra), mely a bekapcsolásnál (2. ábra) a bekapcsolótengelyen egy ék mentén eltolható és így a tengely körül nem forgatható (p) kikapcsolópofa (2. és 4. ábra) bal karja útján a mérőkerék forgását a (w3) kikapcsolótengelyre viszi át. Ebből a célból a szerkezetnek olyannak kell lennie, hogy a p szöggel való elfordulás lehetővé tételére (p) és (x) között K > fi köz maradjon szabadon (3. ábra). A 4. ábrán a kikapcsolóberendezés kikapcsolt állapotában látható, a kikapcsolópofa baloldala nem fogódzik többé a laza (1) ágyba, ellenben jobb (p, r) karja az (o) ágy kivastagításának hézagába (5. ábra), minek következtében meg van gátolva az, hogy az ágy rossz kenésénél a (w3) tengelyt magával vigye. A görbevonalú vezetékben mozgó dugattyúnál új egyrészt a (K) dugattyú különleges kiképezése, másrészt pedig az, hogy a dugattyút közvetlenül a szíjdob átmenő tengelye hajtja. A (K) dugattyú különleges kiképzése abban áll, hogy a dugattyú több,- egymástól bizonyos távolságban alkalmazott lamellából van összeállítva úgy, hogy a dugattyúnak a szalmára ható fölülete szabályos közök által van megszakítva, melyek első sorban arra szolgálnak, hogy a szalmának az ismert ép fölületű dugattyúknál a garatból a sajtolócsatornába való belépésénél gyakran előforduló elvágatása vagy megszorulása lehetőleg meg legyen gátolható. Ily módon a szalma minősége nem romlik és a dugattyú üzeme is kisebb erőt igényel. A lemezes szerkezet következtében létesülő közöknek további előnye az, hogy a dugattyú és tok között a súrlódás csökken. A dugattyú szerkezete és működtető berendezése a sajtó megfelelő részének a 6. ábrán látható oldalnézetéből tűnik ki. A 7. és 8. ábra a dugattyú homlok- és oldalnézete. (K) az (M)-nél forgathatóan ágyazott dugattyú, mely — mint az főleg a 7. ábrán látható — több (A) lemezből van összeállítva. Ezeket a lemezeket pld. az átmenő (B) csap tartja egymástól a kellő távolságban. A dugattyú hajtására a (G) tengely szolgál, melynek (D) forgattyújával, excenterkorongjával vagy kulisszájával egy (P) hajtórúd útján van összekötve. Ily módon az eddig szokásos, komplikált fogaskerékáttevés teljesen elmarad, mi a gép súlyát, árát és erőszükségletét csökkenti.