42582. lajstromszámú szabadalom • Iróntartó utánaállítható betéttel

kissé lecsiszoljuk, vagy arról egy darabkát | levágunk ügy, hogy a (c) nyúlvány az (a) furatnak szűkebb részébe jut s ennélfogva az irónt ismét jól rögzíti. Az eddigi iróntartóknál azirónnak a szo­rító hosszának mégfelelő darabja elvész, mert, midőn az irón már ily rövid, a szo­rító azt már nem képes rögzíteni. Jelen ta­lálmány értelmében arra a célra, hogy az irónt majdnem teljes hosszában kihasznál­hassuk, egy (f) segédszorítót (2., 3. és 4.' ábra) alkalmazunk, mely egy rövid behasí­tott fémhüvelyből áll. A hüvelynek közel egesz hosszán végigmenő ékalakú hasítékai a hüvelyen (g) szárnyakat alkotnak, melyek az (f) szorítónak a (d) szorító furatába (2. ábra), vagy közvetlenül az (a) furatba (3. ábra) való behelyezésénél annyira egymás­hoz közelednek, hogy az irónt a (d) szorító­ban, illetőleg (b) hüvelyben rögzítik. Célszerű, ha az (f) szorítót a (d) szorító­val együtt használjuk s utóbbinak (h) fu­ratát hátrafelé szűkülően készítjük, mivel így a (d) szorító is, ha furata kikopott, a végen lecsiszolható vagy levágható. Nem okvetlenül szükséges azonban, hogy a szo­rítót és segédszorítót ugyanazon iróntartón alkalmazzuk, mivelhogy a segédszorítónak alkalmazása is elegendő az irónnak rögzí­tésére {3. ábra). A fémből készült segédszorító helyett egy fából való (i) szorítót (5. ábra) is hasz­nálhatunk, mely ugyanolyan, mint a (d) szorító, csak ennél kisebb méretű s a (d) szorító kúpos furatának nyílásába illik. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. iróntartó a hüvelyfuratnak kúpos nyílá­sába illő szorító által rögzíthető irÓDnaJ azáltal jellemezve, hogy a hüvelynek a szorító nyúlványának fölvételére szol­gáló furata a szorító nyúlványán túl is, esetleg a hüvelynek csaknem egész hosszában kúpos oly célból, hogy ha el­kopás következtében a furatba tolt szo­rító már nem szorulna kellően össze, a hüvely végének lecsiszolása vagy le­vágása által a szorító nyúlványának föl­vételére a furatnak kisebb átmérőjű része szolgáljon. 2. Az 1. alatt igényelt iróntartó egy kivi­teli alakja, azáltal jellemezve, hogy szo­rítónak ékalakú bevágások áltál szorító­szárnyakkal ellátott fémhüvely szolgál, mely az irón fölvételére szolgáló hüvely kúpos furatába bedugva összenyomatik. 3. Az 1. és 2. alatt igényelt iróntartó egy kiviteli alakja, azáltal jellemezve, hogy az irón rögzítésére szolgáló ismert szo­rítóba a 2. alatt igényelt szorító van be­dugva és furata hátrafelé szűkül oly célból, hogy egyrészt az irónt csaknem egész hosszában kihasználhassuk, más­részt pedig a két szorítónak elkopásá­nál a hüvely furatába dugott szorító külső végének lecsiszolása által az ebbe dugott szorító helyes működését bizto­sítsuk. 4. Az 1—3. alatt igényelt iróntartó egy kiviteli alakja, azáltal jellemezve, hogy a kúpos furatú szorítóba a fémhüvely helyett egy a kúpos furatú szorítóval hasonló alakú, de kisebb méretű másik szorító van bedugva oly célból, hogy az irónt majdnem egész • hosszában kihasz­nálhassuk. (1 rajzlap melleklettel.) I .Uít...,- N>'C»IO*j* aüOAFGSTE*

Next

/
Oldalképek
Tartalom