42520. lajstromszámú szabadalom • Berendezés visszafutó csövű ágyúk előrerántó rúdjának beszerelésére

záróbütyke (3. ábra) úgy van elrendezve a (H) állványon, hogy a (G) kötéldobnak az (x) nyíl (1. ábra), illetve (y) nyíl (3. ábra) irányában való forgását megengedi, ellenben az ellenkező forgási értelemben a dobot önműködőlég zárja. A (K) záróbütyök tengelyén elrendezett kis (kt) fogantyúkerék segélyével a (K, Gl) részek zárása megszüntethető. A (P) kötél a (G) dobnak a (Gl) tárcsától távolabb eső végén van megerősítve. A dob átmérője ettől a végtől kezdve a zárótárcsa felé fokozatosan kisebbedik. Hogy dobot könnyen és gyorsan lehessen a (B) csúsztatópályatartóra erősíteni, valamint arról levenni, azért annak alsó részén (b2, b3) vezetőpofák vannak alkalmazva a dob (H) állványán elrendezett (hl) bordák számára (1. és 4. ábra). A (b3) pofák az ágyúcső szája felől zárva vannak úgy, hogy a dobállvány, ha az 1. ábrában látható helyzetben van, nem tolódhatik el a (z) nyíl irányában. A laza (M) görgő egy (N) görgőtartóba van beágyazva, mely egy olyan alakú (nl) üreggel van ellátva (1. ábra), hogy a (D) dugattyúrúd szabad végére illeszthető és annak teljes betolása esetén a fékhengerre támaszkodik. A (P) kötél szabad végére egy (pl) kapocskarika van erősítve, melynek segélyével a kötél a (B) csúsztatópályatartó fölső részén elrendezett (b4) horogba akasztható. Az előrerántó rúgó szerelése az alábbiakban leírandó módon történik: Miután az előrerántó rugót a (C) fékhengerre rátoltuk, addig toljuk azt be a (B) csúsztatópályatartóba, míg az (F) támaszfalba nem ütközik. Erre a (G) dobot a (H) állvánnyal egyiítt a csúsztatópályatartóra erősítjük és az (N) görgőtartót az (M) görgővel együtt a (D) dugattyúrúd szabad végére illesztjük. Azután a kötelet az (M) görgő fölött elvezetve, a (pl) kapocskarikát a (b4) horogba akasztjuk. Ha most a (P) kötelet a (J) forgattyú forgatása által a (G) dobra tekerjük föl, akkor a (C) fékhengtert az (N) görgőtartó az előrerántó rúgó megfeszítése közben a (B) csúsztatópályatartóba nyomja bele. Közben azonban gondot kell fordítani arra, hogy a (c4) bordák a (b5) vezetékekbe hatoljanak. A (J) forgattyú forgatását addig folytatjuk, míg a (C) fékhenger (Cl) csavarmenetes csapja keresztül nem jut az ágyúhátsórész (al) szarván és míg a (C) fékhenger az (al) szarvhoz nem fekszik. Ekkor a (c2) csavaranyát a (cl) csapra rácsavarva a (C) fékhengert az (al) szarvval összekötjük. A (P) kötél kiakasztása és a kötélgombolyító több; részeinek az ágyúról való levétele után a (bl) födél a (G) tartón és a (D) dugattyú, a (d3) csavaranyának a (d2) csapra való fölcsavarása folytán a (bl) födélén megerősíttetik. Az előrerántó rúgó szerelésénél annak feszítő ereje növekszik. Ezen körülmény azáltal vétetett tekintetbe, hogy a dob a rajzból látható kúpalakú alakban képeztetett ki. Ezáltal ugyanis a dob hatékony félátmérője a kötél föltekerésénél fokozatosan kisebbedik, minek folytán a tehernyomaték nem arányosan növekszik az előrerántó rúgó feszességével. Valamely kötélgombolyító alkalmazásával rendkívül gyorsan lehet szerelni olyan előrerántó rugókat is, melyeknek, mint a mozsárágyúk rúgóinak, szerelt állapotban nagy feszítőerőt kell kifejteni. Ezen előnyhöz, mellyel a kötélgombolyító a hasonló célra javasolt csavaros emelőkkel szemben bír, hozzájárul még az is, hogy kevésbbé érzékeny, mint az utóbbiak és lehetővé teszi, hogy a kötéldobnak megfelelő alakban való kiképzése által az előrerántó rúgó szerelése közben föllépő feszültségnövekedés tekintetbe vétessék. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Berendezés visszafutócsövű ágyúk előrerántó rúgójának beszerelésére, jellemezve egy kötélgombolyító és oly berendezés által, mely a kötélgombolyítónak az ágyúval való oly kapcsolását teszi lehetővé, hogy az előrerántó rúgót a kötélgombolyító segélyével megfeszíteni lehessen. 2. Az 1. igénypontban védett berendezés egy foganatosítási alakja, jellemezve