42517. lajstromszámú szabadalom • Forgásirányváltoztató áttevés mótoros járművekhez
v '' ' . " ''r í ' — 2 -nagyságú fölékelt (i;, s) kerekek kötik kényszermozgásszerüen össze. A (t) lánc az (m, n) lánckerekek és a motorkocsi hajtókerekeinek (u) tengelyére ékelt lánckerék fölött van az 1. ábrán látható módon veze.tve, de ~ lehet a láncot két vagy több hajtókerékpár tengelye fölött is elvezetni, ha a motorkocsi hajtókerekeinek száma nagyobb. A kerekek forgásirányát nyilak jelzik. A 2. ábra szerint az (i) és (p) tengelykötések vannak bekapcsolva, ezért az (e) kerék a (c) tengelyt megfelelő fordulatszámmal hajtja, ez pedig az (r) és (s) kerekek közvetítésével a második (d) tengelyt ugyanavval a sebességgel ellenkező irányban forgatja. Minthogy a (p) tengelykötés be van kapcsolva, a láncot az (n) lánckerék magával viszi úgy, hogy a kocsi kisebb sebességgel mozog a nyíl irányában (1. ábra) előre. Ha a járműnek nagyobb sebességgel kell előre haladnia, az (1) emelőt átállítjuk úgy, hogy most a (k) tengelykötés kapcsolódik az (f) hajtókerekével, az (i) tengelykötés pedig a hajtókerekéből kikapcsolódik. Minthogy az (f) kereket kisebb átmérője miatt az (e) kerék megfelelően gyorsabb forgásnak indítja, melyben az (f) kerékkel kapcsolt tengely is részt vesz, a kocsi is megfelelően gyorsabban fog haladni. Ha visszafelé akarunk menni, először is az (1) emelőt állítjuk a középállásba, miáltal a két (i) és (k) tengelykötés kikapcsolódik és a kocsi megáll. Ezután a (q) emelőt kormányozzuk át úgy, hogy most az (m) lánckereket az (o) tengelykötés (c) tengelyével összekapcsolja és az (n) lánckerék kikapcsolódik. Annak megfelelően, hogy kisebb vagy nagyobb sebességgel akarunk-e hátrafelé haladni, az (!) emelő segélyével, vagy a (k) vagy az (i) tengelykötést kapcsoljuk be, minek következtében a kocsi az első esetben gyorsabban, a második esetben lassabban fog hátrafelé mozogni. A szóban levő foganatosítási alaknál az (r) és (s) fogaskerekek a tengelyeikre föl vannak ékelve, míg .az (e) és (f) hajtókerekek és az (m, n) lánckerekek lazán vannak fölhúzva. Lehetne azonban az (e, f) hajtókerekeket vagy az (m, n) lánckerekeket is fölékelni és az (r, s) fogaskerekeket lazán fölhúzni. Lehet továbbá az összes kerekeket lazán fölhúzni úgy, hogy a tengelyek ekkor forgató nyomatékot át nem vivő, fix tengelyekké válnak, mint ez a 3. ábrán látható. Itt az (r, s) áttevéskerekek a mozgatható (k, i) kötésfelek koszorúja körül vannak alkalmazva, és az előre és hátramenetre szolgáló fogastengelykötések oldalirányban eltolhatóan, de el nem forgathatóan vannak az (i, k) kapcsolórészek (v, w) hüvelyein elrendezve. Az (m, n) lánckerekek ugyancsak lazán vannak a (c, d) tengelyekre fölhúzva úgy, hogy eme tengelyeket csapágyaikban meg lehet ékelni. Mindeme foganatosítási alakoknál az a föltétel, hogy a hajtókerekeket az áttevéskerekekkel és ezeket a lánckerekekkel kapcsolni lehessen. Ha különböző sebességeket akarunk elérni, vagy az (e, f) kerekek, vagy az (r, s) kerekek átmérőjének különbözőnek kell lennie. Eme föntebb leírt áttevést természetesen nem kell okvetlenül két előtéttengellyel szerkeszteni, mert eme tengelyek számát eggyel vagy többel szaporíthatjuk. Az előre- ós hátramenetnél lehetséges sebességek száma ama kombinációk számával egyenlő, melyeket egy hajtókerék- és egy lánckerékkapcsolás bekapcsolásával létesíthetünk. Az eddigi foganatosítási alaknál négy sebesség lehetséges, nevezetesen i o — és k p -(k o — és i p -jhol + az előremenetel, — a visszamenetel jele. Ha már most a 3. ábra szerint a (c, d) j tengelyekhez még egy harmadik (x) tengelyt csatolunk, melyen az (y, z, A) kerekek és a (B, C) tengelykötések vannak alkalmazva, a hat (i, k, B, o, p és c) tengelykötés kombinált bekapcsolásával a következő kilenc különböző sebességre jövünk i( 0— k p 4- BC — k'o — ip+ kC — Bo— Bp-f i C — Eme fölállított kapcsolási sémákból az is kitűnik, hogy a lehetséges sebességek száma az alkalmazott tengelyek számának négyzetével egyenlő és hogy páros számú (2, 4, 6 stb.) tengely esetében a lehetséges
