42495. lajstromszámú szabadalom • Központi kenősajtó

hajtótengelyt tartalmazza, mely azáltal hat az egyies (9) nyomószivattyúkra, hogy a rajta elrendezett (10) nyomódarabok ál­tal a (2) szivattyúdugattyúkat az (1) hen­gerekbe benyomja. A dugattyúk pl. egy­egy (11) rúgó által szoríttatnak az excen­trikus (4) tengelyhez. A szivattyúkat táp­láló olajtartány a föltüntetett példánál az egyes szivattyúktól távolfekvően van föl­tételezve és az egyes szivattyúk a (12) csa­tornához (3. ábra) csatlakoznak, melybe a folyadék a távolfekvő folyadéktartány­ból egy táplálószivattyú által vezettetik be. A táplálószivattyú az olajat a (13) szívó­csövön és a (14) szívószelepen át szívja be és a (15) nyomótérbe nyomja, melyből az olaj a (16) nyomószelepen át a (12) csatornába kerül, melyhez az egyes szi­vattyúk vannak hozzákapcsolva. Az olaj, vagy folyadék a (12) csatornából á (17) szabályozóberendezéseken és a (18) néző­üvegeken át az egyes szivattyúkhoz kerül. A folyadékot a (13) szívócsövön át a (15) nyomótérbe, illetve a (12) csatornába bevezető táplálószivattyú a 2. ábrán mem­bránszivattyú gyanánt van kiképezve. Meg­jegyzendő azonban, hogy bármely tetszés szerinti dugattyús szivattyú is választható. A táplálószivattyút szintén a (4) tengely hajtja, melyhez a szivattyú (19) dugattyú­rúdja támaszkodik. A (19) dugattyúrudat a (20) rúgó nyomja a (4) tengelyhez, mely rúgó a föltüntetett példánál a (21) mem­brán, illetve dugattyú másik oldalán van elrendezve és a (22) süveghez támaszko­dik. Ezen szerkezetből kitűnik, hogy a szi­vattyú nyomólöketét a (20) rúgó állítja elő. Ennek folytán a szivattyú csak addig és csak annyit nyomhat, míg a (15) nyomó­térben, illetve a (12) csatornában a fo­lyadéknyomás annyira emelkedett, hogy a rúgó ereje már nem képes ezen nyomást legyőzni. Ha tehát a táplálás visszamarad, akkor a nyomás a (12) csatornában és en­nek folytán a (15) nyomótérben is foko­zatosan nagyobbodik. Ezen nyomás termé­szetesen a (20) rúgóra is behat és pedig oly miódon, hogy a rúgó nem terjeszkedhe­tik ki teljesen úgy, hogy tehát a dugattyú lökete fokozatosan. kisebbedik. A (19) du­gattyúról tehát nem fekhetik tartósan a (4) tengelyhez, hanem a (4) tengely for­gásánál csak egyes, egymásra következő lökéseket kap, míg végül a nyomás a (12) csatornában és a (15) nyomótérben any­nyira nagyobbodott, hogy a (20) rúgó I ereje már nem képes többé a nyomást le-i győzni. Ezután a nyomószivattyú önmű­ködően nyugalomba kerül és a folyadék hozzávezetése megszakíttatik. A táplátó-' szivattyú csak akkor léphet ismét műkö­désbe, miután a (12) csatornából annyi folyadék vezettetett el, hogy a nyomás ezen csatornában és a (15) nyomótérben megfelelően csökkent. A föltüntetett kiviteli példánál a (20) rúgó a (22) süvegre támaszkodik, mely célszerűen a nyomószivattyú (23) tolda­tára van fölcsavarva és a (24) fogantyú segélyével beállítható. Ezáltal azon előnyt kapjuk, hogy a (12) csatornában, illetve a (15) nyomótérben a maximális nyomást a (22) hüvely beállítása által bizonyos hatá­rokon belül változtathatjuk, j Magából értetődik, hogy a (20) rúgó j más rugalmas nyomóközeggel is helyette-I síthető és hogy dugattyús szivattyúknál J való alkalmazás mellett a föltüntetettől j eltérő módon lehet elrendezve. I Hogy a központi kenősajtó hajtását és elrendezését lehetőleg egyszerűsítsük, a kenősajtót a találmány értelmében a ke­nendő gép egy forgó tengelyével, ill. egy j gőzgép vezérműtengelyével közvetlen kap-I csolatba hozzuk. j Mint azt a 4. ábra mutatja, a (26) ve­! zérműtengely a (25) karokban a (27) csap­ágyak segélyével van ágyazva. Ezen (26) tengely az 5. ábra értelmében közvetlenül a központi kénősajtó (4) excenterével van összekötve, és pedig csapos kötés, csava­/ rolás által, vagy más alkalmas módon úgy, I hogy a (26) tengely a (4) excentert állan­dóan macával viszi. Az összekötésnek erős­nek és ellenállóképesnek kell lennie, hogy a (4) excenter a (26) tengellyel egy egésszé egyesítessék. Emellett a központi | kenősajtót, illetve ennek (3) tokját cél-

Next

/
Oldalképek
Tartalom