42412. lajstromszámú szabadalom • Elektromos csengő harmonikus csengőrendszerrel bíró távbeszélő berendezésekhez

relve, mely egyik, (117) végével forgathatóan van a (112) lemez alsó oldalához erősítve. A kar másik vége (118) hasítékkalbír, melyen (119) csapszög megy át és vezetéket képez úgy, hogy a kar és vele együtt a rajt ülő csöngő a (112) lemezhez képest beállítható. A (112) lemez fölső oldalán a csöngő működő részéhez való keret van elrendezve, mely a célszerűen öntöttt vasból készült (120) mellső lemezből (1. és 2. ábra) áll, melynek (121) lábai (112) lemezre (123) csavarok vagy effélék segélyével megerősített (122) talpakban végződnek. A (124) mágnescsévék alkalmas (125) magokra vannak felhúzva, melyeknek végei kisebb átmérővel birnak és a (120) lemez furatain mennek át. A (125) magok (126) sarokdarabokat viselnek, melyek egymáshoz képest a (125) magok végeit fölvevő (127) hasítékokban beállíthatók. A sarokdarabokat (128) biztosító csavaranyák rögzítik a (120) mellső lemezhez, mely anyák egyszersmint a (125) magokat is fogvatartják és biztosítják. A (125) magok hátsó végei és mágneses anyagból álló hátsó (130) lemezre (131a) csavarok segélyével erősíttetnek meg. A (130) lemez (131) állványzat utján van a (112) lemezzel összekötve. A (130) lemez hátsó végén (133) permanens mágnes van célszerűen (134) kengyel segélyével megerősítve. Ez a (133) mágnes a (.124) mágnescsévékkel párhuzamosan fekszik és ezek mellső végéig ér. A (124) cséve (142) pólusai, mint azt a 2. és 6. ábrák mntatják, a csöngő mögött foglalnak helyet. A csöngő hangolt kalapácsokkal ellátott verőnyelvének szétszedett szerkezetét a 4. ábra láttatja. A (135) biztosító vagy kapcsoló lemez, mely oldalt elálló (136) toldatokkal bir, a (137) lemezrúgó egyik végével van összeszögecselve. A célszerűen bádogból készült (138) fegyverzetrészek szegecsek útján erősíttetnek meg a (137) lemezrugón. Ugyanoly módon a (138) fegyvérzetrészek alsó végei között kis (139) rúgó rendeztetik el, melynek szabad vége a (140) kalapácsot viseli. Utóbbi két, egymásközött és a (139) rúgóval szögeviselés útján összekötött kalapácsfélből áll. Az ezen részekből egyesített kalapács a (120) mellső lemez fölső végén (141) csavarok segélyével erősíttetik meg, melyek a (136) oldaltoldalékokon mennek át. A célszerűen kibötközött (135) kapocslemez (143) pofákkal van ellátva, melyek arra szolgálnak, hogy a (133) permanens mágnes erővonalait koncentrálják. Hogy a verő lengésszámát változtassuk, célszerűnek mutatkozott különböző nagyságú (140) kalapácsokat vagy golyókat alkalmazni, úgy a mint az 5. ábra láttatja. Minthogy a verők egyetlen egy darabot alkotnak, a csengő lengesszámát egyszerűen azáltal változtathatjuk, hogy mindenkor a szükséglet nagyságú kalapácsot alkalmazzuk. A verőnyelv saját lengése, mint azt már a bevezetésben említettük, nem felel meg a verő tényleges lengésének. A verő lengését egyrészt a (140) kalapács befolyásolhatja, másrészt pedig a csengőhöz való ütődése, a mi a lengést gyorsítja. Szükséges tehát a berendezést meghatározott frequenciáju árám által működtetni, mely frequencia nem a verő saját lengésének, hanem a verőnek a működés közbeni, tehát a csengő által kifejtett gyorsító hatás tekintetbe vételével eredményezett tényleges, illetve eredő lengésének kell, hogy megfeleljen. A permanens mágnes általában a fegyverzet polarizálásra szolgál, hogy a csengő váltakozó áramok hatására is kifogástalanul működjék. A (112) lemez hátsó széle be van görbítve, hogy könnyen legyen megerősíthető valamely falon. A (138) fegyverzetlemezek a (116) sarkdarabokon túlnyúlnak, hogy a verők megerősíttessenek és megakádályoztassék, hogy a rezgéz csomósodjék, amint az nehéz kalapácsoknál igen könnyen bekövetkezhetik, ha nyelv egész hosszában rugalmas. A fegyverzet szabad végén lévő (139) rugós lemeznek is nagy a fontossága, minthogy lehetővé teszi, hogy a kalapács rugalmas hatással legyen a csengőre, a mi ennek helyes működésére nagy fontossággal bir. A (138) fegyverzet