42409. lajstromszámú szabadalom • Eljárás glikolsav előállítására oxalsavnak elektrolitos redukálása útján

— 2 -rűség, a hőmérséklet és a használt oldat koncentrácziója mindig ugyanaz volt: Katóda. Red. Változatlan Oxyd. oxálsav. oxálsav. oxálsav. Platina 2-0 o/o 76-7o

/o 21-30/0 Ón 11'8% 70-1% 18-lo/

0 Szén 36'8°/

0 43-7o/Q 19-5% Ólom 75*7% . 4*7% 19*6% A számított árammennyiségnek mindig 110%-át alkalmaztuk. Ha ón és platina használata esetén az elektrolízist elég hosszú ideig folytatjuk, úgy természetszerűen megfelelően több glikolsavat állíthatunk elő, de egyrészt az elektrolízis hosszabb tartamával mindig több oxálsav vész kárba anódás oxidáció folytán, másrészt a nagy áramfölösleg az eljárást annyira drágítja, hogy műszaki szempontból keresztűlvihetetlenné válik. Az előbbiekben röviden vázolt eljárást a gyakorlatban körülbelül a következőpen foganatosíthatjuk: 700 rész (kristályos) oxálsavat kb. 3300 rósz vízben oldunk és kavarás közben 1100 rész koncentrált kénsavat adunk hozzá. Ez az oldat katódafolyadék gyanánt szolgál, míg anódafolyadék gyanánt 30%-os kénsavat használunk. Az oldatokat az elektrolízis folyama alatt meleg állapotban tartjuk. Az áramsűrűség tág határok, a katódafölület m2

-ére kb. 25—250 Ampr. között változhat. Az oxálsav anódás oxidációjának lehető megakadályozása végett 30°/0

-os kénsavval megtöltött közbenső cellát iktathatunk be Az elektrolízis befejezése után a közbenső cella folyadéka a katódafolyadék alapanyaga gyanánt használható. Az elektrolízist ka varassal is elősegíthetjük. Célszerű, ha a katódatérben a kénsav mennyisége csökkenne, azt pótolni. Másrészt az anódán a kénsav túlságos koncentárciója a rossz vezetőképesség miatt megakadályozandó. A hőmérséklet és áramsűrűség fönt ismertetet befolyásának figyelembevétele mellett ajánlatos a kénsav koncentrációját akképen megválasztani, hogy az tekintettél a redukálandó oxálsavmennyiségre ennek áramvezető gyanánt való lényeges igénybevételét kizárja. Ólomanóda helyett szénanódát is haszhatunk. Ha katóda gyanánt szenet használunk, úgy természetesen megfelelően nagyobb árammennyiséget kell keresztülvezetnünk. Úgy látszik, hogy ebben az esetben melléktermékek is képződnek. A glikolsavnak az elektrolitos oldatból való kiválasztása végett akképen járhatunk el, hogy az oldatot addig telítjük mészpéppel (célszerűen kavarás közben), míg az összes kénsav és az esetleg még jelenlevő oxálsav mészhez nincs kötve. Ha a gipsz utolsó nyomait el akarjuk távolítani, azt végül báriumkarbonáttal és oxálsavval csapjuk ki. A glikolsavat úgy az iparban (pl. festési célokra), mint a gyógyszerészeiben használhatjuk. Az irodalomban csakis egyetlen egy helyen van szó az oxálsav elektrolitos redukciójáról. S. Avery és Benton Dales (Ber. 32. évfolyam, 2237. és 2238. lap, Der Kohlenstoffgehalt des elektrolitisch ausgeschiedenen Eisens) glikolsavat állítottak elő azáltal, hogy oxálsavat platinaanódák és vaskatódák között elektrolitos úton redukáltak. Adataik szerint (lc) 50 g. kristályos oxálsavat 750 cm8

vízben oldottunk. Az elektródák mindegyike 55 cm2

egyoldali elektródafölülettel bírtak. Kezdetben a mérőkészülékek 9. Amp.-t és 8 Volt-ot mutattak; 25 Amp. óra után az áramot utasításaik szerint 8 Amp. és 10 Volt-nál megszakítottuk. A folyadékot báriumkarbonáttal neutrálizáltuk, a báriumoxalátot leszűrtük és a szűrletet bepárologtattuk. Kaptunk 2 g. báriumglikolátot = 1 g. glikolsav úgj', hogy az oxálsavnak 3.3%-a redukáltatott glikolsavvá; az áramkihasználás csak 5.68 %-ot tesz. Egy második kísérletnél annyi kénsavat használtunk, hogy 10 Amp.-nál a feszültség 4 Volt-ot tett. 25 Amp. óra után 1 g. báriumgliokolátot voltunk képesek izolálni úgy, hogy az oxálsav 1.7%-a redukáltatott, 2.8% áranakihasználással. Ezek a kísérletek távol állanak attól, hogy a glikolsav előállítását technikailag használhatóvá tegyék. Balbiano és Alessi (Gazetta chimica lta-