42400. lajstromszámú szabadalom • Léggázkészülék

— 2 -mely a rajzban nem ábrázolt görgő fölött fut és szabad végén a (26) súllyal van megterhelve. A (19) lánckerék lazán ül a (21) tengelyen és azzal a 11. ábrában föltüntetett módon úgy van összekötve, hogy a tengely azon irányban történő elfordulása (alkalmával, melyben a (25) kötél a (23) dobra tekerődik, a (19) lánckereket nem viszi magával, míg ha a tengely ellentétes irányban forog, azaz ha a (26) súly a (25) kötelet a dobról letekergeti, akkor a (19) lánckerék együtt forog a (21) tengellyel. Ezen célból a lánckerék homloklapja egy (38) akasztó kilinccsel van ellátva, melyet a (39) rúgó a (21) tengelyen ülő (40) fogaskerékkel tart kapcsolatban. A (25) kötélnek a (23) dobra való rátekerése a (21) tengely jobboldali végén alkalmazott kézi forgattyú segélyével történik. A (21) tengely baloldali végén egy (24) tárcsa ül, s ennek kifelé néző lapjába egy (41) csap van erősítve, mely a (28) forgattyúrúd végén lévő (27) hosszanti hasítékon nyúlik keresztül Ezen forgattyúrúd másik vége csuklós összeköttetésben áll a (29) rúddal, mely a készülékre erősített (32) tokban van vezetve. Ezen (32) tok a karburáló folyadékhoz való jmerítőkészüléket foglalja magában. A tok egy fölső hengeres részből áll, melyhez alul egy keskenyebb, szintén hengeres (33) akna van foglalva. Ebbe a (33) aknába nyúlik be az előbb említett (29) rúd, s ennek alsó végén lévő (42) keresztkarjára (31) csukló segélyével egy (30) pohár van erősítve, melynek fölső széle a (29) rúd felé néző oldalon egy kissé le van rézselve. A (32) tok fölső részében egy (34) vezetősín van elrendezve a (30) merítőpohár löketének útjában, mely a poharat, hja az fölső helyzetébe ért, lebillenti. Lebillenésekor a pohár a (32) toknak egy oldalt eső szakaszába ürül ki, melyet egy (43) keresztfái választ el a (33) aknától és amely a (36) cső által az (1) elgázosító rekesszel áll összefüggésben. A mentőkészülék (33) aknáját a (44) csap segélyével elzárható (35) cső a karburáló folyadékot tartalmazó (12) póttartánnyal köti össze, mely az (1) elgázosító rekesz fölött van elrendezve. Ezen (12) póttartánynak a meri tőkészülékhez viszonyított helyzete úgy van megállapítva, hogy a közös folyadékfölszin a mentőkészülék (43) keresztfalán fölül nem emelkedhetik. A (3) dob bizonyos meghatározott mélységig merül bele az (1) elgázosító rekeszben lévő folyadékba és egy (46) keresztfal által két különböző nagyságú szakaszra van fölosztva. Ezen szakaszok közül a nagyobbikat három radiális (45) közfal ismét három különálló kamrára osztja, míg a kisebbik szakaszt a dobba, ahhoz centrálisán bevezetett és a folyadék fölszine fölé kinyúló (47) cső, mely (18) visszacsapó szeleppel van ellátva, a (7) gazométerrel köti össze, amely a (12)tartaléktartány fölött van elrendezve. A (48) visszacsapó szelepet, mint azt a 10. ábra külön föltünteti, egy közönséges golyós szelep alkotja, mely a gazométer felé nyílik, de a gázt onnan visszaáramlani nem engedi. A (47) cső ismert módon a gazométer fenekén keresztül vezet annak bel-i sejébe és a (49) harang alatt, végződik, mely valamely zárófolyadék által van ismert módon áthatlanná téve. Ezen harang alól egy (11) cső vezet a szabadba, mely a termelt gáznak a fölhasználási helyhez való vezetésére szolgál. A (3) fújtatódob egyes kamrái egyrészt a (46) keresztfalban lévő (50) nyílások révén a dob kisebbik szakaszával, másrészt pedig a dob falában lévő (51) nyílások révén az (1) elgázosító rekesz belső terével állanak összeköttetésben. E nyílások úgy vannak elhelyezve, hogy az (50) nyílások a radiális falak és a dob fala által képezett külső szöglet közelében, az (51) nyílások pedig az ezzel szemközti szöglet közelében vannak elrendezve. Az (1) elgázosító rekeszben lévő folyadék állása célszerűen úgy van megállapítva, hogy egy és ugyanazon kamrának mindig csak egyetlen egy nyílása van kinn a folyadékból. Ezáltal azt érjük el, hogy a dob ki-