42353. lajstromszámú szabadalom • Gyűrűs tekercsű állós armatura dynamo elektromos gépek számára

sugárirányban a középponttól kifelé halad- | nak és ezután a tekercstartó lemezeknek [ megfelelő nyílásain át a mag másik olda-Iára vannak vezetve, ahonnan ismét sugárirányban, de a központ felé haladva, a következő szomszédos horonyba vannak behúzva. A tekercselési munkarúd, kábel vagy más megfelelő vezető alkalmazása mellett természetesen bármily ismert módon, akár kézzel, akár géppel foganatosítrható, utóbbi esetben azonban a tekercsek a dinamőgépen kívül tekercseltetnek és csak a horonyba az egyik végén való beszorítás után köttetnek össze egymással. A gép működésénél a mágnesezett magban meglehetősen erős mágneses szórás lép föl, mely a magot tartó állványkeretben igyekszik záródni, ahol nagy meleget fejleszt és ennek következtében a hatásfokot csökkenti. Ezt a hátrányt azáltal szüntetjük be, hogy egyrészt az állványkeretet jóval nagyobb átmérőjűre készítjük, mint az armatúra gyűrűs magját, másrészt pedig a keret mágneseziését a minimumra redukál landó, egy aránylag kis ellenállású, rövidrezárt tekercset helyezünk el a gyűrűs tekercs magja és a magot hordó állványkeret között. Ezen álló tekercs bármilyen lehet,, de igen előnyös azt- az indukciós motoroknál használt kalitkarendszerű tekercshez hasonlpan szerkeszteni. A mellékelt rajzban a találmány tárgyát képező armatúra egy foganatosítási alakjában van föltüntetve. Az 1. ábra az álló armatúra egy részének oldalnézete és részben metszete; a 2. ábra metszet az 1. ,ábrának II—II vonala szerint; a 3., 4., 5. és 6. ábrák a távolságtartónak részletrajzai. A 7. és 8. ábrák a tekercstartó lemeznek részletrajzai. A (2) állványkeret az (1) hengeres magot több (3) távolságtartó segélyével hordja, melyek legcélszerűbben diamagnetikus anyagbjól készülnek és egyenlő közökben sugárirányú síkokban vannak az (1) mag külső hengerfölülete körül elrendezve és csavarok segélyével a (2) állványkerethez erősítve. Az (1) mag a helyzetükben tetszőleges módon, pl. az ,(5) fecskefark segélyével rögzített paramágneses lemezekből áll és a (4) hornyokkal, továbbá a szokásos légvezetékekkel van ellátva. A (3) tartóknak belső élén az (5) fecskefarknak megfelelő (6) hosszihorony, szélső és középső részein pedig a (7) keresztbordák vannak elrendezve, hogy a tekercstartó (8) szegmentek megerősíthetek legyenek. Ezek a szegmentek, melyek egyrészt a szerkezetet merevítik, másrészt a tekercsnek ' támaszul szolgálnak, a (9) karimás nyílásokkal bírnak, melyeknek nagysága a mag (4) hornyaival egyenlő méretű és középvonaluk nagyjában a hornyok radiális középvonalsíkjában fekszik. A rajzban föltüntetett, a (10) menetekből álló tekercsnél a vezetők a (4) horonyból kiindulva, sugárirányban a középponttól kifelé haladnak, majd a (9) nyílásoknak egy sorozatán mennek át, melyek nagyjában ugyanabban a sugárirányú síkban fekszenek, mint a horony, azután a vezető ismét sugárirányban a középpont felé a mag legközelebbi, szomszédos horonyához jut és pedig a magnak épen ellenkező oldalán, mint amelyről kiindultunk. Ily módon gyűrűs tekercs képződik, melynek menetei az (1) magrészt körülfogják. A leírt elrendezéssel a mag szellőztetése is meg van oldva, továbbá a menetek által a mag oldalán elfoglalt tér is lényegesen csökkentve van, az egyes tekercsek pedig könnyen összeköthetők és biztosan rögzíthetők. A (8) szegmenteknek vége és a (2) állványkeret között több (12) vezető rúd van elhelyezve, melyeknek yégeit a (13 14) gyűrűk rövidre zárják, miáltal kalitkaszerű, rövidrezárt szekundér tekercs képződik. Ennek célja, hogy a (2) állványkeretben a gépnek gyűrűs armatúratekercse által létesített mágnesezés lehetőleg csökkenjen. A (12) rudak mindegyike