42321. lajstromszámú szabadalom • Újítások acetyléngázfejlesztő készülékeken

bír Ó3 több, rácsszerűen elrendezett, egy­máshoz párhuzamos (2) drótból áll, melyek alsó végét egy az (a) víztartány fenekére fölfekvő (3) gyűrűtárcsa • és fölső végét, va­lamint közepét (4) gyűrűk egyesítik. A (h) kosár magasságának körülbelül közepén a több rúdból álló harántirányú (5) rostély van elrendezve, melyre a karbidadag föl­fekszik. A (h) karbidkosárnak az alsó (3) gyűrű­tárcsára fölfekvő (b) gázharanggal (1. és 2. ábra) való összekötését a (3) gyűrűtárcsával csuklósan összekötött, a gázharang külső oldalán fekvő, rugalmas (6) kengyel (3. ábra) eszközli, melyet a gázharang köpenyén al­kalmazott (7) orrba beakasztunk (1. és 2. ábra). A (b) gázharangnak a gázmosót képező fölső (m) részét a (20) fenék választja el a fejlesztőtértől, mely feneken az (n) gáz­elvezetőcső gázmentesen áthatol; az (n) cső a mosóban ismert módon U-alakra van meghajlítva és az (m) mosó legmélyebb helyén egy szóróban végződik. A mosó víztartalmának rendes magasság­ban a (p) túlfolyatócső nyílása fekszik, mely cső a (20)- feneken gázmentesen áthatol és a harang belső oldala mentén egészen kö­rülbelül a harang alsó széléig terjed úgy, hogy a mosófolyadék felszíne — tekintet nélkül a tovaragadt gőzök lecsapódása által képződő vízre — mindig állandó magasság­ban tartatik. A (b) gázharangnak az (a) víztartánnyal való összekötése ismert módon bajonettzár (2. ábra) által történik, melyet a (g) lemezen elrendezett sugárirányú (8) bütyükből és a víztartány szélétől kiinduló kampószerű (9) hasítékból áll. Gáztúlfejlesztés elkerülésére a (b) gáz­harang a jóval a rendes vízállás alatt nyíló (18) csővel van ellátva, mely a (g) lemezen és az (f) födél kivágásán át fölfelé terjed és szokásos módon egy a szabadba vezető vezetékhez csatlakozik. A leírt berendezés lehetővé teszi, hogy a (8, 9) bajonettzár nyitása és a (b) gázharang kiemelése után a (h) karbidtartányt szabaddá tegyük anélkül, hogy nedves vagy piszkos részeket kellene megfogni, minthogy csak a rugalmas (6) kengyel barántrészót kell a (7) orról leforgatni és csak a (b) gáz­harangot kell a (h) karbid kosárról le­emelni. A szabaddá tett karbidkosarat fölülről töltjük meg. Az egész karbidtartány a né­hány keresztrúdból álló (5) rostélyon nyug­szik, az egyes karbiddarabokat a kosár függélyes (2) rúdjai biztosan és súrlódás nélkül vezetik és a karbiddarabok a fo­gyasztás mértékében utánsülyedhetnek, anél­kül, hogy amellett ellenállásra találnának. A gáztisztító (1. ábra) szokásos módon egy a fenekén elzárható iszapleeresztő­nyílással ellátott hengeres (s) tartányból áll, melynek laposan fölfekvő (11) fedelét a (12) perem alá nyúló és (10) nyomócsavarral el­látott (d) kengyel gázmentesen leszorítja. A (d) kengyel kampóinak a (12) kengyel alá való bevezetésére a (12) perem széle két az átmérő irányában szembenfekvő helyen megfelelő (13) kivágásokkal van el­látva. Az (s) tartányt a (k) közfödél egy alsó és egy fölső térre osztja. Az alsó részben a (j) gázbevezetőcső nyílik, míg a fölső térből az (e) gázelvezetőcső ágazik ki. A (k) köz­födél köralakú kivágásához a rövid (1) cső­toldat csatlakozik, melynek (o) peremén két, egy bajonettzár részeit képező, az át­mérő irányában fekvő (t, t) kampó van el­rendezve. A tisztítómassza (4. ábra) a hengeres (r) bádoghűvelybe van bezárva, melynek (v, w) fenékfölületei szitaszerűek. Az ilymódon képezett töltény fölső (v) födele a két su­gárirányú (u) szélhasítékkal ellátott (z) pe­remet tartja, mely oly módon van méretezve, hogy a tölténynek az (1) csőtoldatba (1. ábra) való bevezetésénél a (z) perem az (1) toldat (o) peremére fekszik és a (t, t) kampók egy­idejűleg a (z) perem (u) szélhasítékain át­hatolhatnak. A két (o) és (z) perem közötti gázmentes elzárást az (i) tömítőgyűrű létesíti, mely a 4. ábrában rajzolt töltény elforgatásánál azáltal nyomatik össze, hogy a (z) peremen

Next

/
Oldalképek
Tartalom