42314. lajstromszámú szabadalom • Lobbantyúelrendezés önműködő lőfegyverek számára

— 2 — lobbantyú (h) kakasa egy megfelelő kivágásban a fogantyú (g) csapján leng (6. ábra). A (h) kakas (i) gyújtószöge az (s) ütközőfenék gyújtólyukán áthatol; a kakas alul egy orral bír, melyre az (fl) ütközőrúgó támaszkodik. A rúgó alsó vége az (n) láncdarabban függ (7. ábra), mely a mellső oldalon a (p) feszítődarab két (o) csapja körül leng (1., 2. és 3. ábra). A (p) feszítődarab kétkarú emeltyűt képez, mely a fogantyú (e) tengelye körül forog. Ha már most a (p) feszítődarabnak fölső, a nyugalmi helyzetben a fogantyúból kiálló karját benyomjuk, akkor az alsó kar az (n) láncdarabot előre húzza, mimellett az (fl) ütőrúgó alsó végét magával viszi és a rúgót, minthogy utóbbi két végpontja között az (m) tártartóhoz fekszik, meg is feszíti (2. ábra). A (h) kakas megfeszítése és annak az elsütéshez való kiváltását az (a) feszítő- és elcsattantórúd eszközli (5. ábra). Utóbbi szintén kétkarú emeltyűt képez, mely az (l) cső megfelelő kivágásában a (d) szög körül leng (2. és 4. ábra). Az (f2) rúgó (4. ábra) törekvése az, hogy az, (a) rúd hátsó végét állandóan befelé nyomja. Ha már most a csövet egy töltény bevezetése céljából előrehúzzuk, akkor az (a) rúd rugalmasan a kakas balra kiálló (hl) rögzítőorra elé lép, és utóbbit egészen az, 1. ábrán föltüntetett helyzetbe hátraviszi. Az (a) rúd mellső karja elcsattantórúd gyanánt szolgál, mely célra ezen kar ékalakú (al) szemölccsel van ellátva. Ha a kakas megfeszített helyzetében a fogantyúban a (t) csap körül lengő (n) billentyűt az (f3) rúgó hatásával ellentétesen hátrahúzzuk, akkor a billentyű (v) elcsattantóc sápja az (al) ékszemölcsre nyomást fejt ki (1. ábra) és ezáltal az (a) feszítő- és elcsattantórúd mellső karját befelé, míg annak külső karját kifelé mozgatja, mely ut|óbbi ezáltal a kakastól lecsúszik és a kakast a fegyver elsütésére szabaddá teszi. Mint azt az 1. ábra mutatja, a billentyű egy hátsó orrával a (p) feszátődarab fölső fölületére fekszik és így a billentyű csak akkor húzható hátra, téhát a kakas csak akkor váltható ki, ha a feszítődarabot a fogantyúba benyomtuk. Önműködő tüzelésnél a billentyű még hátrahúzandjó, ha a cső a töltőmozgás elvégzése után ismét hátsó helyzetébe került. Hogy a billentyű ;(v) elcsattantócsapja a szabaddátétel után az (al) szemölcs elé ismét beállhasson és a következő elsütést lehetővé tehesse, az elcsattantórúd mellső része függélyes irányban rugalmasan van kiképezve. A billentyű tehát tz j előremozgásnál az (al) szemölcsöt kissé fölemelheti és alatta tovacsúszhatik, míg a két rész egymásról lecsúszik és az (al) szemölcs ismét lefelé rugalmas. Az (a) feszítőrúd hátsó vége befelé kiálló (a2) toldattal van ellátva. Ezen toldat a cső nyitásánál az elsütött töltény fenekébe ütközik, mely töltényt a jobboldalon egy, a rajzon föl nem tüntetett töltényvonó tartja fogva. A töltényhüvely tehát mellső végével jobbra röpíttetik és a fegyverből kidobatik. A (p) feszítődarabot a találmány lényegének változtatása nélkül, a rajzon föltüntetettől eltérő ivódon is hagyhatjuk az ütőrúgóra behatni. így pl. az (n) láncdarabot nyomődarab gyanánt is kiképezhetjük, amennyiben a láncdarab az, (e) tengely fölött a (p) feszítődarabhoz támaszkodik. Továbbá a (p) feszítődarabot a (k) fogantyú hátsó oldalán is elrendezhetjük úgy, hogy az ütőrúgóra közvetlenül behathat és ezen rúgót közvetlenül megfeszítheti. Ha a találmányt oly fegyverekhez alkalmazzuk, melyeknél a lövésnél a zároló hátracsapódik, akkor a kakast, illetve az ütőszöget ismert módon a zároló vezeti vissza a megfeszített helyzetbe. Ezen esetben az (a) feszítőrúd alkalmazásától eltekintünk és a kakas vagy .ütőszög fogvatartása, valamint elcsattantása szokásos modon történik úgy, hogy ezen kiviteli alaknak rajzban való föltüntetése fölösleges. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Lobban tyúelrendezés tetszés szerinti önműködő lőfegyverek számára, jellemezve azáltal, hogy az ütőszög vagy kakas a fegyver töltőmozgása által