42309. lajstromszámú szabadalom • Újítás fölső- és alsóvetésű vetőgépeken

Megjelent 1908. évi junlus hó 27-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 42309. szám. X/a. OSZTÁLY. Újítás iölsö és alsó vetésű vetőgépeken. TITANIA-WERKE KOMMANDITGESELLSCHAFT E HAAKE & C° CÉG PERNAU-WELSBEN. A bejelentés napja 1907 november hó 20-ika. A jelen találmány tárgya újítás oly tolókerekes vetőgépeken, melyeknél a vetőkerekek fölső és alsó vetés eszközölhetése céljából úgy balra, mint jobbra forgathatók. A találmány tárgyát képező újítás abban áll, hogy a vetőhengereknek hornyai akként vannak kiképezve, hogy azok az egyik forgásiránynál, még pedig a fölső vetésnek megfelelő forgási iránynál merítő csészékként hatnak. Amint a mellékelt rajzb;ól látható, az (e) vetőszekrényben az említett hornyokkal bíró (a) vetőhenger és e mögött a (c) záró tolóka, fölül pedig a fölső vetés számára való (b) szabályozó csappantyú van elrendezve. A gyakorlatban tolókerekes és merítőkerekes sorvető gépeket különböztetnek meg. Tolókerekes sorvető gépek olyanok, melyeknél külön szóró kamrák vannak a szekrény alatt vagy előtt elrendezve és melyeknél az elvetendő jmagnak mennyisége a vetőhengernek és ahengertolattyúnak eltolódása által szabályoztatik, míg a merítő kerekes gépeknél a magszekrényben elrendezett merítő kerekek vetik a magot szóró nyílásokba. Űgy a merítő, valamint a tolókerekes gépek bizonyos előnyökkel "i írnak, melyek az illető gépnek jellegzetes sajátosságai. A jelen találmány már most tolókerekes és merítő kerekes gépek előnyeit egy gépben egyesíti. Tolókerekes gépek fölső és alsó vetés számára, vagyis olyanok, melyeknél a vetőhengerek úgy az egyik, mint a másik irányban forgathatók, már ismeretesek. A jelen találmány tárgya már most a vetőhengerek hornyainak merítő csészeszerű kiképzése a jobbirányú forgás, tehát fölső vetés számára, miáltal lehetővé válik nedves vagy nem teljesen száraz gabonát egyenletesen és minden megsérülés nélkül elvetni a gépnek fölső vetésre való beállításánál. Eddigelé a tolókerekes vető gépeknek a fölső vetést lehetővé tevő berendezése csak szükségeszköz gyanánt volt tekinthető, amennyiben legtöbb gabonafajnak kiszóratása a vetőhengerek hornyainak eddig ismert alakjánál egyenlőtlen volt. Azáltal azonban, hogy a vetőhengereknek hornyai fölső vetés számára merítő csészeszerűen vannak kiképezve és a (b) szabályozó csappantyú a magokat leegyengeti