42302. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pajzsmirigyek és egyéb belső kiválasztással bíró szervek váladékának nyerésére

Pajzsmirig3rmacerációk szűrésénél megfigyeltük, hogy a szűrőn a leszűrendő maceráció üledékén kívül még egy nyúlós, barnás maradék marad vissza, mely bár nem üledék, a szűrőn még sem hatol át. Eleinte az volt ajvélemény, hogy ez a maradék egyszerűen szűrési veszteségnek tekintendő, most azonban megállapíttatott, hogy ez tévedés, mert a szűrőn maradt anyag a föloldott sejtalkatrészek utolsó i maradványait képezi, melyek a hólyagocskák tartalmán kívül a maceráló folyadékba átmentek és abban föloldódtak. A maradványnak az átszűrt folyadékhoz viszonyított vizsgálata megmutatta, hogy a maradék sejtfehérjékből áll, melyek hevítés által teljesen koaguláltatnak, míg a leszűrt fehérje még 100° C-nál sem koaguláltatik, hanem hosszabb forrás után csakis opálszerűvé válik, anélkül, hogy hosszabb állás után üledék mutatkoznék. Míg tehát a maradék természetesen a leszűrt fehérje maradványait tartalmazza, a leszűrt fehérje a maradékfehérjéből semmit sem tartalmaz. Ez különösen abból is kitűnik, hogy a leszűrés azonos kiindulási töménységnél és a leszűrendő maceráeió különböző fehérjetartalma ellenére is állandó fehérjetartalmú leszűrt folyadékhoz vezet. A maceráció különböző fehérjetartalma azáltal keletkezik, hogy a sejtalkatrészekből különböző mennyiség megy át oldott állapotba. Ily módon tehát tisztán fizikai úton tiszta anyagot nyerünk és a folyamatot a vizsgálat eredményei szerint következőkép foghatjuk föl: A maceráló folyadék a hólyagocskák tartalmán kívül kis mennyiségben oldott sejtalkatrészeket is tartalmaz, ami nem mindig kerülhető el teljesen, mert némely pajszmirigy már az állatból való kivétele alkalmával megsértetik. Ezek a sejtanyagok, melyek eredetileg mint sejtprotoplazma gelészerűek a bőséges mennyiségű maceráló folyadékban részben lassankint oldott állapotba mennek át, míg a hólyagocskák tartalma, mely természetesen szintén kolloidális anyag, már fiziológiailag oldott állapotban van. A szűrésnél a két kollodiális anyag elkülöníttetik; az elkülönülés a szűrőanyag alkatából következik. További vizsgálódások megmutatták, hogy a hólyagocskák tartalmának a sejtalkatrészekhez viszonyított nagy átáramlási képességének föltevése nemcsak helyes, hanem gyakorlatilag nagy mértékben hasznosítható. A hólyagocskák tartalmának és a sejtalkatrészeknek diffúzióképessége oly nagy különbségeket mutat, hogy ezen esetben dialízis által nem a kristalloidákat a kalloidáktól, hanem a kolloidákat egymástól külön lehet választani. Míg a hólyagocskák tartalma (a leszűrt folyadék) disznóhólyagon nem képes áthatolni, pergamentpapiron áthatol, a sejtfehérje viszont a pergamentpapiron nem hatol át. Ezen anyaggal egyenlő értékűek az agyagból, porcellánból, infuzóriaföldből stb. készült válaszfalak. Ennek értelmében a szűrés helyébe közvetlenül a dialízis léphet, azaz, ha a mirigyanyagot jól elzárt pergamentzacskóban vagy az említett anyagok egyikéből készült pórozus hengerben fiziológiai sóoldatba állítjuk vagy függesztjük, a falon egyedül a hólyagocskák tartalma hatol át és a kilépő folyadék a kész priiparatumot adja. A Berkefeld-féle és az azokkal egyenértékű szűrők akár szűrők, akár pedig dializátorok alakjában eddig oldott kolloidáknak egymástól való elválasztására, különösen pajzsmirigypráparatumok készítésére mint «állati membrán» még nem használtattak ; ezen alkalmazás tehát új és a következő előnyökkel jár: 1. A fehérjeanyagokra való vegyi befolyás lehetősége ki van zárva. 2. Ha a maceráló folyadékot előző dekantálás vagy közönséges szűrés által a tulajdonképeni üledéktől megszabadítottuk, a hólyagocskák tiszta tartalmán kívül a szűrési maradványok többszörös lemosása, illetve dializálása által egyúttal a sejtfehérjét is tiszta állapotban nyerjük. A sejtfehérje denaturálva sincsen, mert oldhatóságát megtartotta. Példák: a) Pajzsmirigykoncentrációt ugyanazon papirszűrőn át való többszörös szűrés által üledékmentesen é3 tisztán leszűrünk és a világos szűrt folyadékot