42271. lajstromszámú szabadalom • Csipkeverőgép

az is, hogy a láncfonalak feszültségét teljesen tetszőlegesen "szabjuk meg és pontosan és egyenletesen szabályozzuk, végül az erőszükséglet is jóval kisebb. Eme gép egy foganatosítási alakja az 1—9. ábrán látható, melyek a gép lényeges részeit, t. i. a szánokat, bordákat, működtetőket, rúdalakú fogaskerekeket és emelőlétrákat különböző kelyzetükben ábrázolják a gép keresztmetszetében, míg a 10 — 13. ábra hasonló vetületben a gép-egy aiás foganatosítási alakját mutatják be. A gépnek három (Cl, C2, C3) bordája van. Minden fordulat kezdetén egy-egy száncsoport van a mellső és hátsó bordá-. ban, de egy szán sincs a középbordában A szélső (t. i. a (Cl) mellső és (C3) hátsóborda) lényegében ugyanúgy tolódnak el hosszanti irányban, mint az ismert gépnél. Az 1—9. ábrán látható foganatosítási alaknál két (Rl) és (R2) rúdalakú fogaskerék van alkalmazva, melyeknek az a feladatuk, hogy a szánokat a külső működtetőktől átvegyék, a középső működtetők segítsége nélkül a középbordába vigyék és itt akként rögzítsék, kogy a középműkodtetők helyesen léphessenek be a szánok fogasíveinek hézagaiba, azután pedig kifelé elforduljanak úgy, hogy a szánok egy pillanatig szabaddá váljanak, még pedig annyi ideig, amennyi szükséges, hogy a szánokat a középműkodtetők eme fogaskerekek egyikére rászorítsák és a többi fogaskerék működési köréből eltávolítsák, minek megtörténte után a fogaskerekek a szánokat ismét megfogják és a megfelelő külső bordákba vezetik vissza. Mint minden a csoportba tartozó gépnél ennél az új gépnél is a bordák minden hasítékába^ egy-egy működtető és pedig (Pl) mellső, (P2) középső, illetve (P) hátsó működtető van elrendezve, az egynemű működtetők itt is akként vannak a (dl, d2), illetve (d3) tengelyre fölhúzva, hogy minden egyes működtető a többitől függetlenül fordulhasson el. Hogy az egynemű működtetőknek két csoportra való elosztását már azelőtt végezhessük, mielőtt fölfelé nyúló végeik a szánok fogasíveinek fogközébe belépnek, eme végeket a fogközökbe betolni és ezekből kihúzni és nem be- és kiforgatni kell, ez a be-és kitolás a működtetők (dl, d2), illetve (d3) tengelyeinek megfelelő előre- és hátrafelé mozgatásával történik. Hogy már most a (bl, b2);

illetve (b3) fogassinek közvetlenül hathassanak a működtetőkre, mindegyik működtetőnek egyegy (a régebb gépeknél a platinákon alkalmazottakhoz hasonló), lefelé irányult (a) orra van. Mikor a fogassinek megfelelően be vannak állítva, az ezeken alkalmazott orrok a megfelelő működtetők orraira hatnak és ezek elfordulását idézik elő. Hogy az összes fogassinek orrai egyidejűleg és teljesen azonosan hassanak a működtetők orraira, a fogassinek tartóinak forgástengelyei ugyanabba a vízszintes síkba van ágyazva, melyben a működtetők (dl, d2), illetve (d3) tengelyei, vagyis más szóval a fogassíntartók forgástengelyei a megfelelő működtetők forgástengelyeivel esnek össze. Uj gépünknél a fogassíneknek csakis az a föladatuk, hogy az egynemű működtetőket két csoportra osszák, ama célnak megfelelően, melyre az egyes működtetők szolgálnak, de nem végzik a működtetőnek az illető csoportban való rögzítését, mint hogy ezt minden csoportban egy-egy külön (MJ, M|, Mf, Mf, M?, illetve M| hosszanti sín végzi, mely a megfelelő működtetőket a kellő pillanatban megfogja, fogva tartja és elforgatja. Mindegyik (MJ, Mf) stb. hosszanti sín két-két, egymással mereven kapcsolt szögletvasból áll, melyeknek (1) és (2)-vel jelölt részei a működtetőkre hatnak ezek megfelelő állásánál. Az (MJ, Mf, Mf) hosszanti sinek két irányban, nevezetesen vízszintes és függélyes irányban mozgathatók, ellenben az(M|, Mf, M|) hosszanti sinek csakis vízszintes tengely körül és a működtetők felé és ellenkezően lenghetnek. Mielőtt a működtetők a fogassinekkel érintkezésbe jutnának és ezek hatása alatt