42203. lajstromszámú szabadalom • Összekötő elem rugalmas kerekek számára
Megjelent 1908. évi június hó 16-án. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMILEIRAS 42208. szám. XX/a. OSZTÁLYÖsszekötőelem rugalmas kerekek számára. GARCHEY LAJOS ANTAL MÉRNÖK PÁKISBAN. A bejelentés napja 1907 február hó 5-ike. Ismeretes, hogy oly rugalmas kocsikerekek, a melyeknél az agy a kerékkoszorúnak a pályával szemközt levő részére van függesztve, és a melyeknél az agy és koszorú közötti összekötő részek húzásra Yannak igénybe véve, rugalmasabbak mint az olyan kerekek, a melyeknek a pálya és az agy között fekvő rugalmas összekötőrészei nyomásra vétetnek igénybe. Ismeretes dolog ezenfölül, hogy az ily rugalmas összekötőrészek legczélszerűbben tiszta paragumiból készülnek. Hogy tehát kifogástalanul rugalmas kereket kapjunk, a kerékagyat gumi közvetítésével kell a kerékkoszorura függesztenünk. Ez azonban nemcsak költséges volna, hanem szerkezeti nehézségek folytán is körülményes, mivel nehéz járműveknél igen vastag gumit kellene alkalmazni, a nélkül, hogy lényegesen nagyobb szilárdságot érnénk el. Ezenfölül igen nehéz a gumit az agy és a koszorú fémrészeivel szilárdan összekötni, mert a gumin nem lehet rögzítő peckeket átvezetni, nehogy a súrlódás által az gyorsan elkopjék. Jelen találmány tárgya oly összekötőelem, a mellyel e hátrányokat elkerüljük, még pedig akként, hogy az összekötőelem két részből áll, a melyek egyike hajlékony, de nem nyúlik, a másik pedig rugalmas. A hajlékony rész célszerűen bőrből, erős vászonból, míg a rugalmas rész paragumiból készül. E részeket egymással úgy kötjük össze, hogy a szövet kizárólag húzásra, míg a gumi nyomásra, tehát az egész húzásra vétessék igénybe és hossza növeltessék. Természetes, hogy ily föltételek mellett a rugalmas hatás eléréséhez szükséges gumi mennyisége a minimumra redukálható, mivel a guminak egyéb munkát végeznie nam kell. Tetszőleges ellentállóképességű kereket oly módon nyerünk, hogy a szövetrétegek számát a szükséghez képest növeljük, vagy csökkentjük. Egyszerűen és olcsón állíthatunk elő ily módon tetszőleges hordképességü és bármily megkívánt mértékben rugalmas kereket. A találmány lényege abban áll, hogy két szövetdarab közé akként fogunk be üreges vagy tömör paragumi tömböt, hogy a szövetdarabokra gyakorolt húzás folytán a tömbre nyomást gyakorolunk és ezáltal annak rugalmas meghosszabodását idézzük elő. Ha a húzás megszűnik, a gumitönb