42172. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tartós takarmánybriketteknek gyökerekből, gumókból gyümölcsökből és sok vizet tartalmazó ipari hulladékokból való előállítására

Megjelent 1908. évi jnnius hó 15-éu. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL szabadalmileiras 42172. szám, X/h. OSZTÁLY. Eljárás tartós takarmánybriketteknek gyökerekből, gumókból, gyümölcsökből és sok vizet tartalmazó ipari hulladékokból való előállítására. BÁRÓ MATTENCLOIT RICHÁRD FÖLDBIRTOKOS PISCHELYBEN. A bejelentés napja 1907 november hó 21-ike. Jelen találmány eljárásra vonatkozik, mely változatlanul txrtós, azonban a vízben könnyen duzzadó takarmánybriketteknek különböző növényrészekből, különösen gumókból, gyökerekből és gyümölcsökből, valamint ipari termékekből, mint a cukorgyárak diffuziómaradékaiból, melasszéból, moslékból, keményítőgyárak hulladékaiból stb. való előállítására szolgál. Az eljárás abban áll, hogy először a brikettezsndő megszárított anyagot vagy ily anyagok keverékét különleges kötőanyagok hozzáadása nélkül oly ne dvességtartalommal, mely nem nagyobb azoa nedvességtartalomnál, melyet az anyag levegőn fekve közepes légnedvesség mellett fölvesz, ágy zárt térben melegítjük, mimellett az anyagban tartalmazott víz gőzzé alakíttatik, mely az összes részeken egyenletesen áthatol és a részeket képlékennyé teszi, mire a masszát egy sajtóban összenyomjuk. Ha már most a nyomás megszűnne, akkor a sajtolt testet képező részek rugalmasságuknál fogva csakhamar egy, a sajtolásnál fölvett helyzettől eltérő helyzetet foglalnának el és a brikettek alakja és összetartása többé vagy kevésbbé megváltoznék. Ennek elkerülésére a melegen történő sajtolás l efejezése után a nyomás további föntartása által az anyagrészek rugalmasságát azáltal szüntetjük meg, hogy a sajtolt testeket a sajtóban lehűtjük, ami azáltal történhetik, hogy a sajtót hideg levegő vagy víz áramával vesszük körül. Habár a hűtőhatás főleg a sajtolt testnek csak külső rétegeire terjed is ki és a belül lévő részek melegen maradnak, ha a hűtést nem folytatjuk kellő hosszú időn át, mégis már a kívül fekvő részek rugalmasságának megszüntetése is elegendő, hogy a sajtolt testek tartós szilárd összetartását a nyomás megszüntetése után raktározás közben biztosítsuk. A fönt leírt eljárás föltételezi, hogy az anyag darabok, tárcsák, szelepek és hasonlók alakjában, nem pedig poralakban áll rendelkezésre1

, továbbá hogy az anyag nedvességtartalma nem nagyobb azon nedvességtartalomnál, melyet a száraz anyag közepes nedvességtartalmú levegőn fek^efölvesz. Ezen nedvességtartalom a különböző tekintetbe jövő anyagok részére ismeretes és pl. répa- és burgonyadaraboknál vagy szeleteknél és diffuzió-répaszeleteknél 10 és 20°/o között fekszik. Az eljárás gyakorlati foganatosításánál tehát a sok vizet tartalmazó anyagot ezen nedves-