42098. lajstromszámú szabadalom • Multiplex szabályozó berendezés föbbfázisú vasúti mótorok számára

— 3 — l)en, amikor a (2) mótor (6) szekundér tekercsei vannak rövidre zárva. Ezen találmány lényegét nem érinti az, ha a (30) tekercs működésébe jön a rheostat egy más állásánál, még mielőtt az rövidre záratott volna. A (1$) és (21) mótormágnesek és a (18) s (20) szabályozó mágnesek úgy vannak szerkesztve, hogy azok egymás hatását pontoson ellensúlyozzák, ha a tekercseiken átmenő áramok egymással egyenlők. A berendezés működése a következő: A vonatnak sík pályán, vagy fölfelé tartó lejtőn való gyorsítása céljából a mozdonyvezető a (22) szabályozó transzformátornak (25) kontaktus fejét úgy állítja be, hogy a (18) és (20) szabályozó mágnesen átfolyó áram növekedjék és ezáltal csökkentessék az (1) és (2) motorok (5) és (6) szekundér tekercseivel összekötött ellenállás. A (3) és (4) primér tekercsekbe folyó áramok, melyek a (19) és (21) mótormágnese<ken mennek át, a (18) és (20) szabályozó mágnesek működése ellen hatnak és ily módon szabályozzák a motorok áramát A mozdonyvezető tehát a vonat gyorsulását a gyorsítási periódus alatt tetszés szerint szabályozhatja és eközben a terhelés a •két mótor között önműködően egyenlően, vagy a mágnesek minéműsége szerint egy adott viszonynak megfelelően oszlik meg. Mihelyt a vonatnak egyik motora, pl. az <(1) mótor a teljes sebességét eléri, az önműködő (16) kapcsoló az (1) mótor (5) szekundér tekercseit rövidre zárja és ezáltal a (30) tekercsnek párhuzamosan kapcsolt (32) áramkörét megszakítja. A (30) tekercs ezáltal talár most hatásossá válik és a (22) szabályozó transzformátor feszültségétől függetlenül szabályozza azon áramot, mely a (18) és (20) szabályozó mágnesekbe folyik. Ennek folytán a (2) mótor és a vonatnak többi motorai úgy szabályoztatnak, hogy ugyanoly nagyságú áramot kapnak, mint az (1) mótor, melynek rheostatja legelőször lett rövidre zárva. Ily módon tehát, amint a rheostatok egyike rövidre záratik, az áramnak kézzel való szabályozása kivétetik az üzemből és az összes vonatmótorok terhelésének önműködő szabályozása biztosíttatik. Ha már most egy vonat egy lefelé haladó lejtős pályához ér és a motorok áramot kezdenek fejleszteni, ahelyett, hogy fogyasztanának, akkor a (2) mótor rheostatja is (föltéve, hogy ezen mótor hajtja a nagyobb átmérőjű kereket) önműködően rövidre záratik a (17) kapcsoló által és ennek folytán a (31) tekercs is hatásossá válik és mindkét (30) és (31) tekercs a (18) és (20) szabályozó mágnesek áramkörébe van kapcsolva. Az ezen áramkörön átfolyó áram nagyság tekintetében az (1) és (2) motorok által fölvett áramok között fekszik, de ezen állapot csak egy pillanatig tart, mert azon áram, mely az (1) mótor (19) mótormágnesén átfolyik, nagyobb, mint azon áram, mely ezen mótor (18) szabályozó mágnesén folyik át; ennek folytán ennek rövidre zárt (16) kapcsolója önműködően nyittatik és az (1) motorba folyó áratn mindaddig szabályoztatik, míg ennek erőssége annyira nem csökken, hogy a (2) mótor által fogyasztott áramerősséggel egyenlő legyen. A (16) kapcsolónak nyitása rövidre zárja a (30) tekercsnek párhuzamosan kapcsolt (32) áramkörét, minek következtében a (30) tekercs kikapcsoltatik a (18) ós (20) szabályozó mágnesek áramköréből ós az (1) mótor a (2) mótor által helyettesíttetik a berendezés szabályozójaként. Mihelyt a lejtős pálya végén a motorok ismét áramot kezdenek fogyasztani, az imént leírt folyamat ellenkező értelembea megy végbe és ismét az (1) mótor veszi át a terhelésszabályozó szerepét, A (28) és (29) transzformátoroknak a helyes működtetés céljából olyanoknak kell lenniök, hogy a (18) és (20) szabályozó mágnesek körébe zárva kis feszültségesést mutassanak és magjuk keresztmetszete elég nagy legyen ahhoz, hogy a (22) szabályozó transzformátor elektromotoros erejének ellensúlyozására elegendő elektromotoros erőt létesíthessenek. Magától értetődik, hogy a leírtak helyett tetszőleges más szerkezetű önműködő rheostatok is használhatók és ezen rheostatok