42044. lajstromszámú szabadalom • Hengerjárat üreges testek kihengerelésére

- á -lökések nélkül mehessen át és hogy a hengerlési borda le legyen tompítva, a munkadarabot nem hengereljük a mag egész kerületén körkeresztmetszetűre, ellenkezőleg, az alak minden hengerpárnál változik úgy, hogy a hengerelt tárgy a magon meg nem szorulhat és a mag és munkadarab között minden hengerpárnál ugyanaz a súrlódás lép fel. A második hengercsoportnál a kaliberhornyok alakítása és elrendezése ettől eltérő. A második hengercsoport első hengerének hornyai majdnem teljesen az első csoport utolsó hengere hornyainak megfelelően van alakítva, azonban a következő hengerek hornyai fokozatosan ellapuló ovális alakúak ugy, hogy az utolsó horony tér el a körtől leginkább. Ily henger működési módja legvilágosabban a csatolt rajzból tűnik ki. Az 1. ábrán az egymásra merőlegesen elrendezett hengerpárok láthatók, a vízszintes hengerek és a munkadarab metszetben van ábrázolva. A 2. ábra a hengerjárat fölülnézete. Az (a b és c) hengerpárok alkotják az első hengercsoportot, a (d e és f) hengerek a második csoportot, a hengerlendő (W) csövet a mozgó (D) magon hengereljük. A 3. ábrán a hengerlendő tárgy keresztmetszete látható az egyes hengereknél. Az első csoport (a b és c) hengereinek kaliberhornya azonos ovális alakú és a mag és tárgy érintkezési fölületének nagysága az összes hengereknél közel azonos. A második (d e és f) hengercsoport kaliberhornyai fokozatosan ellapulnak úgy, hogy a munkadarab a maggal csak kis fölületen érintkezik. Az utolsó (f) hengernél maga az átmérő is nagyobbodik úgy, hogy a munkadarab a magtól teljesen elválik. Az első csoportnál mindegyik henger sebessége körülbelül még egyszer akkora, mint az előző hengeré, a második csoportnál a sebesség növekedése csak 10—20%. A mag sebessége az első hengerpárnál a munkadarabéval egyenlő. Mikor ez a második hengerpárba belép, a mag sebessége a két első hengerpár sebességkülönbségének körülbelül felével növekedik. A harmadik hengerpárnál a sebesség növekedése körülbelül az első és második hengerpár között föllépő sebességnövekedés és a harmadik hengerpár által közölt sebességnövekedés felével egyenlő. Ha tehát az első hengerpár egy bizonyos idő alatt egy, a második két és a harmadik négy fordulatot végez, e mag sebessége az első (a) hengerpár sebességének körülbelül 2-75 szerese fog lenni. A mag tehát az első (a) hengernél sokkal gyorsabban mozog, sőt gyorsabban mozog, mint a második (b) henger. A (c) hengerpárnál a mag előremozgása, mely a hengerek sebességénél jóval kisebb, a munkadarab sebességét nem csökkentheti annyira, hogy a munkadarabot visszatartsa, minthogy a hornyok oválisak és a munkadarab a magon nincs elég nagy erővel fogvatartva, míg ha a kaliberhornyok úgy, mint az előbb jelzett rendszernél köralakúak volnának, a 4. ábrán látható folyamat menne végbe. Ekkor a munkadarab a köralakú (c) kaliberen áthaladva az anyag duzzasztása következtében hullámossá válnék, minthogy mellső vége a magra rá van szorulva és a mag kisebb sebessége miatt előremozgása gátolva volna. Mikor a munkadarab az első hengercsoportot elhagyta, a második csoport (d) hengerpárjába lép be, mely az előző hengerek által létesített hengerlési bordát eltávolítja. Ehhez a művelethez eme hengerpár sebes-Bégének kis mérvű növekedése is elégséges. Ez a hengerpár a sebesség kismérvű növekedése következtében a falvastagságot is kiegyenlíti, ahol ez szükséges. Az utolsó hengerpárnak, melynek hornyai valamivel nagyobbak, a munkadarab a magtól teljesen elválik, a falvastagság növekedését pedig eme hengerpárnál akként gátoljuk meg, hogy sebességét az előző hengerekénél valamivel nagyobbra vesszük. Magától érthető, hogy az egyes csoportok hengereinek száma különböző és a föntebb megadottól eltérő is lehet, lényeges azonban, hogy a hornyokkal ellátott hengerek elrendezése és sebessége a föntebb leírtnak feleljen meg.