41963. lajstromszámú szabadalom • Önműködő berendezés billentyűs vagy billenő nélküli harmóniumok, orgonák, zongorák és más hasonló hangszerek számára

harmoniumnak és a celesztának az (i2) és (j2) nyomólégtartályok közvetítésével való automatikus működtetésének felel meg. Könnyen belátható már most, hogy midőn a két regiszter el van tolva, azaz, amidőn a hangszer az első helyzetben van és automatikusan akarjuk működtetni, elég, ha meghúzzuk a (jlO) kormányrudat (7., 9. és 11. ábrák), mely a (jll) emeltyű sülyeszté'iével egyúttal (j 13) oldalkarja (7. ábra) által az, (il4) emeltyűt is sülyeszti, ami a szelepeket az említett harmadik helyzetbe hozza. Az önműködő berendezés (j2) tartályából a nyomó lég, úgy mint előbb, az (i2) tartályba mehet át; ugyanis midőn a, levegő nyomása a (j2) tartályban maximális, megnyitja a (j5) nyílásnak rúgóhatás aftatt záró szelepét, mely ennélfogva az (i7) vezeték, (i6) nyílás, (p) kamra és (il) nyílás útján az (i2) tartállyal közlekedik. A szívó légáramot az (M Ml) szivattyúk (4. ábra) létesítik, melyek mindegyiíke, a (hl) pedál mozgásait követi az (m) csuklós kar és (ml) kar közvetítése folytán, melyek a transzverzális irányban lengő (h4) rúddal vannak összekötve. A szívást külön és váltakozva majd az (M), majd pedig az (Ml) szivattyú az öszszenyomható (m2) szabályozó tartályban (4. ábra) létesíti, mellyel mindkét szivattyú közlekedik egy-egy csatorna közvetítésével, mely csatornák mindegyike az (m3) vezetékből és (m4) kamrából áll, mely utóbbiban az (m5) szelep által zárt és (m2) tartállyal közlekedő (m6) nyílás van kiképezve. Maga az, (m2) tartály állandóan közlekedik az (m7) nyílás (4. ábra), (m8) cső (4. és 3. ábrák) és (m9) tok révén, melybe az (m8) cső nyúlik, továbbá az (m9) tokkal összeköttetésben álló (mlO) csövecskék révén a (c) vezetékekkel és így magukkal a (D) szekrényekkel is. A szívó erőt az (m2) szabályozó tartály mozgatható részéhez erősített szabályozható (mll) ellensúly tartja fönn és szabályozza. A 9—12. ábrák a nyomólég elosztását eszközlő (P) szekrény szelepeinek ©gy foganatosítását mutatják. Az, elosztó nyílások, a működtető részek, a hangszer automatikus, valamint kézzel való működtetésére szolgáló szelepek általános elrendezése változatlan. Az egyedüli különbség az előbbi és az utóbbi foganatosítási alak között az, hogy emelkedő és sülyedő szelepek helyett, melyek a nyomó szél útjának folytatását okozhatják, ezen foganatosításnál csúszó szelepeket rendezünk el, melyek a nyílásokat teljesen szabaddá teszik. Ezen ábrákban a megfelelő részek azonos betűkkel vannak jelölve. A (j2) tartályból (2. ábra) jövő nyomó szél a (j4) nyílásokon az (L) állványokba, illetőleg szélvezetőkbe nyomul, melyekben (1) vezetékek vannak kiképezve, és ezek között vannak elrendezve, a (C) és (D) szekrények, melyeknek (c8) és (d4) vezetékekkel közlekednek, melyek azokat állandóan nyomó széllel táplálják. Ezen két oszlop között van elrendezve az, automatikus berendezés minden tagja, mint 6Z CLZI 1., 2,, 3. ábrákon látható. Ezen elrendezés lehetővé teszi, hogy az önműködő berendezést egy darabban gyorsan és könnyen leszerelhessük, a közönséges hangszerről, melyhez (11) csapok segélyével (2. ábra) van erősítve, melyeket az (L Ll) oszlopok hordanak, és melyek a hangszereken megerősített (12) csapágyakba vannak ágyazva, miáltal egyide jűleg az oszlopok helyzete a fúvók (j4) nyílásaival szemben is biztosíttatik. Az ismertetett berendezés, mely a 17. ábrában vázlatosan föl van tüntetve, magába foglalja a könnyen hozzáférhető helyen, pl. a zongora mellső párkányán, csuklósan megerősített (r) fogantyút is, melyhez az (rl) csuklós karnak egyik vége van erősítve, míg énnek másik vége, az (r2) csuklós kar segélyével az (r4) csap csap körül kilendíthető, (r3) emeltyű egyik végével van összekötve, melynek másik vége !a!|z (r5) csuklós kar segélyével az (r7) nyílással bíró (r6) lemezzel van össze-