41957. lajstromszámú szabadalom • Eljárás zsírsavak előállítására zsírsaveszterekből

[vagyis elegendő mennyiségű savat, de nem elegendő fermentumot], a 3. számú palackba 2 g. hántott ricinusmagot és 002 g. ecetsavat adunk [vagyis nem elegendő mennyiségű savat és nem elegendő mennyiségű fermentumot]. A 4—6. számú palackokba ugyanazon mag- és savmermyiséget tesszük, mint az 1—3. számú palackokba, de ezenkívül még a 4—6. számú palackok tartalmához 0 5—05 g. mangánszulfátot adunk. Ha már most 24 óra leteltével meghatározzuk, hogy mennyi lenolajsav és glicerin képződött, úgy azt találjuk, hogy az 1—3. palackokban a megbontás lényegesen, átlag kb. 20%-kal, visszamarad a 4—6. palackokban végbement megbontással szemben úgy, hogy csakis az utóbbiak mutatnak technikailag kielégítő bontási mértéket. Ebből kitűnik, hogy a mangánszulfát úgy a ki nem elégítő fermentum-mennyiséget, mint a ki uem elégítő savmennyiséget, valamint a kettőnek kombinációját akképen aktiválja, hogy technikailag kielégítő eredményeket kapunk. A lényeges előnyök, melyek a mangánszulfát, vagy más sók alkalmazásával járnak, kézenfekvők, amennyiben azoknak használata folytán a részben költséges, részben nehéz kiválaszthatóságok következtében zavaró reagenciákat (fermentum és ecetsav) olcsó és a glicerinből könnyen eltávolítható reagenssel helyettesítjük, egészen eltekintve attól, hogy az eljárás lefolyását lényegesen megrövidítjük, ami lényeges megtakarítást jelent tér, készülékek és üzemtőke tekintetében. 2. Ha valamely növénymagot, például ricinusmagot, vízzel hozunk össze, úgy lassanként savanyú termékek képződnek, melyek valószínűleg a növénymag fehérjeanyagaiból származnak és többek között glykokollból, aszparaginból, valamint más araidósavakból állanak. Ezen savak képződése aránylag lassan megy végbe úgy, hogy a mag- és vízkeverék csak néhány nap után mutat erős savanyú reakciót. Ezen savak képződését azonban jelen eljárás érj telmében lényegesen gyorsíthatjuk azáltal, | hogy a mag- és vízkeverékhez az említett neutrális sókat adjuk. Ez esetben rövid idő alatt oly tetemes savmennyiségek képződnek, hogy ezeket a zsírok és olajok technikai fermentativ megbontásához fölhasználhatjuk. Ezen megbontást ekkor úgy foganatosítjuk, hogy magot, vizet, zsírt (olajat, viaszt) és fémsót együttesen egymásra hagyunk hatni anélkül, hogy kezdettől fogva savat adnánk hozzá. A mangánszulfátnak és más sóknak hozzáadása útján elért előnyös hatás a zsírbontás gyorsítására a növénymagvak és zsírok, ill. olajok keverékében előidézett savfejlődésnél a következő példából tűnik ki: Két palackot 100—100 g. lenolajjal és 30—30 g. vízzel töltünk meg. Az első palackhoz 4 g. hántott ricinusmagot, a másodikhoz ugyanennyi ricinusmagot és 05 g. mangánszulfátot adunk. Ily módon könnyen megállapíthatjuk, hogy míg az első palackban a lenolaj megbontása csak 5—6 nap multán van technikailag befejezve, addig a bontás a második palackban már 1—2 nap multán kellőképen előrehaladott. Az eljárás foganatosítása akképen történik, mint ahogyan a 29579. és 31522. számú szabadalmi leírásokban ismertetve van. Előnyösen ugyanazon fermentumokat alkalmazzuk és nevezetesen ricinusmagot, illetőleg ricinuslepényeket használunk. Alkalmazhatunk azonban koncentrált, illetőleg izolált fermentumot is. SZABADALMI IGÉNY. Eljárás zsírsavesztereknek zsírsavra és alkoholra való megbontására a 29579., ill. 31522. számú szabadalmak szerint, jellemezve azáltal, hogy a fermentumokat sav jelenlétében mangán-, vas-, alumínium-, vagy cinksók hozzáadása mellett hagyjuk hatni. PAUAB RÉSZVÉNYTÁA8A&ÁG HfOMOAjA SU&WWTB*