41947. lajstromszámú szabadalom • Vízcsöves kazán túlhevített gőz előállítására

csőköpennyel vehetők körül. Ezen esetben a gőzt a csőköpeny legmagasabb helyéről vesszük. Ezen kiviteli alak a 9. ábrán hosszmetszetben, a 10. ábrán pedig a G—H vonal szerinti keresztmetszetben va«n föltüntetve. Az (e) cső fölé egy fölül nyilt, alul karimás (el) csőköpeny van borítva. Az (e) cső alul (e2) nyílásokkal van ellátva, melyek az (e) és (el) közti (fl) tért a (d) és (e) közti (f2) térrel kötik össze. A (d)ben fejlesztett gőz az (f2) térből az (e2) nyílásokon az (fl) térbe és onnan az (el) cső fölső részén lévő (bl) nyíláson át vonul el. Miután az (fl) tér a külső fűtött (el) és a belső (e) cső között van, a gőz benne magasabb túlhevítést vagy szárítást szenved, mint a (d) vízcsővel közvetlenül határos (f2) térben. A 11. ábrán keresztmetszetben és a 12. ábrán ennek J—K vonala szerinti vízszintes metszetben föltüntetett kiviteli alaknál a vízteret és a külső köpenyt két egymásba helyezett üres (d e) henger alkotja, míg a középső (e) test keresztmetszetben harangalakú henger, mely alul (e2) nyílásokkal bír. A gőz az (el) köpeny (b2) födelének tetszőleges (bl) helyén vezethető el. Ámbár egy tag, amint azt az 1—3. vagy 4—5. ábrák mutatják, már magában véve is gőzkazánt képez, sok esetben mégis célszerű lesz több tagot egyesíteni, amint azt a 13. ábra mutatja, hol az egyes tagok (al) és (bl) toldatai (m) és (n) keresztcsövekhez csatlakoznak. Az (m) vízvezető .csövet egy (B) víztartány alsó részével egy (o) cső és az (n) gőzcsövet a tartány fölső részével egy (p) cső köti össze. Ennek következtében a (W) vízállás a tagokban és a tartányban mindig egyenlő lesz. A 14. ábrán függélyes középmetszetben és a 15. ábrán ennek L—M vonala szerinti vízszintes metszetében föltüntetett kiviteli alaki elvben egyezik a 13. ábra szerinti kazánnal. A függélyes (d) és (e) csövek körben vannak elhelyezve és ezeken, illetve egy belső (s) köpenyen belül van a (B) víztartány. Ilyen kazán folyékony tüzelőanyaggal való tüzelésre különösen alkalmas. Az (r) égőnél fejlődött fűtőgázok az (e) csövek mellett haladnak el €s az (s) és (t) belső és külső köpeny (sl) és (tl) karimái arra kényszerítik, hogy az (e) csövek között többszörösen keringjenek, azután a fölső (t2) környílásban a (t) és (u) közötti térbe vonulnak és (v)-nél távoznak. A víz a (B) tartánybíól az (o) csövön és az (a) vízkamrán át a (d) vízcsövekbe jut. A fejlesztett gőz (bl)-nél vezettetik el. A (w) csövön a kondenzvíz vezettetik a (B) tartányba. A (b) gőzkamrát a (B) víztartány fölső részével egy (p) cső köti össze. A 16. ábrán látható, hogy az előzőkben leírt fajtájú két vagy több tag tüaelőkosárként alkalmazható. A (d) csöveket körülvevő (e) csövek ezen esetben álló rostélypálcák, melyek között a láng átcsap, hogy a rostéllyal összekötött további tagokat hevítsen föl gőzfejlesztés céljából. A fejlesztett gőz a belső csövekből a gyűrűalakú (f) térbe és onnan a (b) kamrán át a fölhasználás helyére vonul. Útközben az (f) térben túlhevíttetik, de egyúttal az (e) csöveket is hűti és elégéstől megóvja. Ezen berendezés természetesen minden más kazántípussal kombinálva is alkalmazható, mely esetben a tűzcsövek vékonyfalúak lehetnek. Alkalmazható ezien csőrendszer pl. tfizcsöves kazánon és azon fűtőgázoknak tehető ki, melyek a tűzcsöveket már elhagyták. Ezen rendszer továbbá lokomotivoknál is alkalmazható, melyeknél az imént leírt módon tehető ki a fűtőgázok indirekt hatásának. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Túlhevített gőz előállítására szolgáló vízcsöves kazán, azáltal jellemezve, hogy a fölül nyilt (d) vízcsövek fölül zárt, a fűtőgázoknak kitett (e) csövek belsejében vannak elhelyezve oly módon, hogy a belső csövekben fejlesztett gőz a belső és külső csövek közti tért tölti ki.