41944. lajstromszámú szabadalom • Eljárás újra oxidálandó fémgőzöknek ércbél vagy kohótermékekből való kiválasztására

tapasztalt összhatást mutatnak. A jelen eljárással elért eredmény oly előnyös, hogy például zinktartalmú anyagok egészen 3%-ig> sőt ennél kisebb százalékig is zinkteleníthetők. Az új eljárásnál a hozzáadott szén menynyiségének elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy a szénoxyddá, illetőleg szénsavvá való elégésénél a szükségelt meleg nemcsak a fém redukálására és elgőzösítésére, hanem a keletkező salak megolvasztására is fölhasználható legyen. Az ércet, illetve kohótermékeket annyira szétaprítjuk és a szénnel való keverést oly bensővé tesszük, hogy az egyes ércrészecskék közbenfekvő szénrészecskék által biztonsággal el legyenek egymástól különítve. Egyes esetekben zinkdesztilálására szolgáló muffolás kemencék adagolásához már eddig is javasolták az anyag finom szétaprítását és benső keverését, azonban oly kemencéknél, melyeknél a zink redukálása az anyagon áthajtott légáram segélyével történt, az érc finom szétaprítását és az ugyancsak finom szétaprított redukció anyaggal való benső összekeverését rendszeres üzemben még nem alkalmazták. A jelen eljárás szerint az anyagot oly nagyságú szemcsékben (darabokban) alkalmazzuk, hogy az anyagnak legalább 50%-a miliméternél kisebb átmérőjű szemcsékből álljon. A szemcsék ilyetén alkalmazása eddig nem ismeretes még, hasonlóképen az sem ismeretes, hogy a benső összekeverést úgy kell végezni, hogy feltételezhetjük, miszerint átlag minden egyes ércrészecskét legalább egy szénrészecske választja el szomszédos részecskéjétől. Az imént említett két körülménynek egyesítése folytán a redukálási folyamatnál minden egyes ércrészecske biztonsággal érintkezésbe kerül az izzó szénnel. A nyersanyagnak szénnel, illetőleg rokon redukáló anyagokkal való keverése után esetleg még szükséges anyagokat, például meszet, homokot vagy más effélét adunk ugyancsak megfelelően szótaprított állapotban a keverékhez, végül pedig még kötőanyagot is keverünk hozzá, ha csak a keverék maga nem bír azzal a sajátsággal, hogy megfelelő összesajtolás után eléggé kemény marad. Ily kötőanyagúi például mész, cement, aprított kőszénszurok stb. alkalmazható, utóbbit célszerűen abban az alakban, amint azt szénpor brikettálásánál használják. Miután az imént leírt módon a keveréket megőröltük, ismert módon sajtó segélyével brikettekké sajtoljuk. A keveréket esetleg előzőleg alkalmas kemencében az üzemnek megfelelően elkészítjük. Az így előkészített keveréket azután fölülről állandóan adagolt kemencében tovább dolgozzuk föl. Kezelés közben az adagoláson erős légáramot hajtunk át és pedig akár fúvás, akár pedig szívás útján és úgy dolgozunk, hogy az adagolás egészen fölszinéig legalább is vörös izzásig legyen fölhevítve. Ezáltal elkerüljük, hogy magában az adagolásban zinktartalmú kemencetörmelék leválhasson. A frissen fölhányt brikettek már az adagolás fölszinén tüzessé és izzóvá, válnak és az adagolás alsó részéből fölszálló fémgőzök az adagolás fölszinén oxyddá égnek el. A levegőt célszerűen az olvasztási övbe vezetjük be, melynek zinkércek földolgozásánál fehér izzásban kell lennie, az adagoláshoz pedig még bizonyos mennyiségben darabos szenet is adunk, hogy az olvasztási övben biztonsággal föntartsuk a szükséges hőmérsékletet. Ha a brikettek máifélig képlékeny állapotban kerülnek az olvasztási övbe, a brikettben a szénnel közvetlen érintkező zinkvegyületek bomlanak és a keletkező zinkgőzök az olvasztási öv fölött ismét zinkoxyddá égnek el. Az eljárást jellemző magas végső hőmérsékletnél ki van zárva, hogy a zinktelenített ércrészecskék csakis összesüljenek; azok biztonsággal olvasztott folyékony állapotba jutnak. Az egyes megolvasztott részecskék összefolyása által végül oly salak létesül, melyet a kemence alsó részéből ismeretes módon lebocsáthatunk. A kemencében képződött illékony fémoxydokat elvezető égési gázok hőfokát még alkalmas módon, például ércek szárítására vagy kazánok fűtésére hasznosíthatjuk. Oly fémek, melyek szén által redukáltat-