41904. lajstromszámú szabadalom • Kisfogyasztású gázizzólángzó

het, d© mégis célszerű azt légbevezető nyí­lásokkal' ellátni. Az eddigiekből kitűnik, hogy a lángzón égő láng a (d) izzókorori­gót éri és ezt izzásba hozza, minek követ­keztében kis gázfogyasztás mellett kielé­gítő fényerővel égő éjjeli lámpát kapunk. Az 5—7. ábrákban föltüntetett foganato­sítási alaknál a (d) izzpkorongot egy ke­ret tartja, amelyet két lapos (e el) gyűrű alkot; eziek közül az egyik a (d) korong ágyazására szolgáló üreggel van ellátva. A két gyűrű közül az egyik, pl. az (el) gyűrű az (e2) csap körül elforgatható úgy, hogy a (d) izzókorongot igen egyszerűen lehet a gyűrű ágyazó üregébe betenni és ebből ismét eltávolítani, illetőleg az (el) gyűrű visszaforgatása után az (e) gyűrű­ben a kellő helyzetben rögzíteni (7. ábra). A (d) korongnak a láng előtt való be­állítására az (f) tartó szolgál, amelyben az (e el) keret (g) toldata súrlódás által van rögzítve; az (f) tartó a, (h) csőre van fölhúzva, mely a reflektoron fölerősített (hl) vezietékben ugyancsak súrlódás által van rögzítve. A gázhozzávezetés az (a) főcsőből elágazó (b) csövön át történik, amelynek végén az igen finom furattal el­látott (cl) süveg van alkalmazva, ami ál­tal vékony és erős gázsugarat, nyerünk, minek következtében igen meleg és sok oxygént tartalmazó láng létesül. A (b) csőbe egy zárócsap és a csapadékvíz föl­vételére szolgáló kis (b) tartány van be­kapcsolva, melyből a vizet egy csőcson­kon át lehet leereszteni. A leírt foganatosítási alak főleg fali és födémlámpa gyanánt alkalmazható, mely utóbbi esetben a lángzó alulról fújja a gázt a (d) korongra 'öSi 6ziti a készülék csúcsától kissé távolabb helyezzük el. A 8—10. ábrákban az 1—4. ábrákban föltiintetett lángzó közönséges izzó haris­nyával ellátott lángzóval kapcsolatban van ábrázolva. A gázt a (v) csappal elzárható (a) csövön át vezetjük be, mely csőhöz az (s) csővel ellátott (r) Bunsen-lángzó csat­lakozik; a Bunsen-lángzó fölött az (u) tar­tóra akasztott (t) harisnya függ. Az (u) tartó fölfelé meg van hosszabbítva és a megrajzolt módon egyszersmind a (c) láng­zóval szemben fekvő (d) izzókorong és (e) keret szerelésére is szolgál. A (d) izzóko­rongot a (c) lángZjóhoz viszonyítva, (1) csa­varházak segélyével állítjuk be, melyek az (u) tartp szerelésére szolgáló (W) gyűrű (k) csavarorsóira vannak fölhúzva. A jelzett csavarorsókat körülvevő (m) rugók a (w) gyűrűt állandpan fölfelé nyomják. Ha az (1) csavart az egyik vagy másik irányban forgatjuk, a (w) gyűrűt megemelik vagy lesülyesztikí, miközben a (w) gyűrű a má­sik két (11) csavar körül, mint támasztó pontok körül elforoghat. A (d) lap oldal­beállítása az (11) csavarok bármelyikének meghúzása által történik. A (c) takarék­égőt tápláló (d) cső ez esetben az ernyőn kívül van elhelyezve és az (x) nyíláson át van az ernyőbe bevezetve. A (b) cső alsó részén két (bl bl) ágra oszlik, amelyek az (a) csőbe forgathatóan vannak ágyazva. A (b) cső ama pontján, hol az a két (bl) ágra oszlik, egy, a (z) karral az (y) csap útján kapcsolt (yl) hajtórúd van ágyazva. A (z) kar a (zl) fogantyúval forgatható. A (z) kar alsó végére a (z2) lemezrúgó támaszkodik, amely a (b) csövet a meg­rajzolt helyzetben tartja, de a (zl) fo­gantyú megfelelő forgatásával a (c) égő­nek az (n) ernyőből való kiforgatását le­hetővé teszi. Az elrendezés olyan, hogy a (v) csap megnyitásával a gáz az (s) és (e) lángzóba egyszerre jut be úgy, hogy a (t) izzóharis­nya és a (d) izzókorong egyidejűleg vilá­gít. Ha azonban a (v) csapot úgy forgat­juk el, hogy a főlángzóba gáz nem juthat be, a főláng1 ugyan nem fog égni, de a (d) vezeték nyitva marad úgy, hogy a (d) izzó­korong tovább elegendő világosságot áraszt. Emellett az (s) lángzó lángja bármikor is­mét meggyújtható. Ezt a legutóbb leírt foganatosítás! alakot sok esetben, főleg pedig akkor alkalmazhatjuk, mikor a tel­jes világításra nincs állaindóan szükség, mint pl. lépcsőházakban, előcsarnokokban, betegszobákban stb. Egy ily éjjeli lámpa rendkívül gazdasá­gosan ég. A világítási költségek m'-ként

Next

/
Oldalképek
Tartalom