41880. lajstromszámú szabadalom • Mentőkészülék közúti villamos kocsikhoz

ütközik, akkor a (3) fal ia 4. ábrán látható módon az egyik vagy másik oldalra a (2) csap körül elfordul, minek következtében a pályán fekvő test a (3) fal mentén, mint lejtőn, oldalt a pályatestről lecsúszik. A (3) falnak hátrafelé kilengő vége, a vele csuklósan összekötött (9) falat, ez pedig (19) görgőjével (1. és 4. ábra) (17) karba ütközve, a (12) reteszt hátrafelé tolja. Ezzel egyidejűleg azonban ezen (9) oldalfal oldalt ki is lódíttatik, mert az (5) rudak (20) toldatokkal vannak ellátva* melyek a (9) falakhoz támaszkodnak és a (3) fal kilengésénél a (9) falakat oldalt kilökik. A (3 9) falak tehát körülbelül a 4. ábrán vázolt helyzetet veszik föl, mikor is a (9) falak, mint a (3) falnak folytatásai a pályáról letolt testet még kissé oldalt kitolják s egyúttal megakadályozzák, hogy a test a kerekek alá jusson. Ha véletlenül mégis megtörténnék (ami azonban nem valószínű), hogy a pályán fekvő test pontosan az (1) rúd irányában fekszik és úgy ütközik a (3) falba, hogy azt kJ nem lengeti, akkor a kocsivezető a (8) emeltyű (7) csapjának folytatását képező, a kocsiba fölnyúlió tengelyt (21) forgattyújánál fogva kissé elforgatja. Ennek következtében a (7) csapra szilárdan erősített (8) emeltyű az, (5) rudak közvetítésével a (3) falat ferde helyzetbe hozza, mire azután a készülék úgy működik, mint ahogy az előbb le volt írva. Magától értetődik, hogy a (3) falat és a (9) falakat is bármely tetszés szerinti módon, pl. légtömlőkkel kipárnázzuk, nehogy a pályán fekvő test az ütődés következtében túlnagy sérüléseket szenvedjen. Hogy a mentőkészülék a kocsi előtt álló embert föl is foghassa, a (3) falira egy félköralakú, fölül kipárnázott (22) lap van megerősítve, melynek kiegészítő részét a kocsi két oldalára alkalmazott (23) csuklók körül fölcsappantható (24) lemezek képezik. Ezen lemezek külső széle és a kocsi között (35) hálók vannak alkalmazva, melyek a (22) lapra esett testnek oldalt való leesését meggátolják. A (3) falnak az előbb leírt módon való kilengésénél (4. ábíra) a (24) lemezeknek a (23) csuklók körül fölfelé el kell forogniok, nehogy mellső végük a pályán fekvő testnek oldalt való kitolását meggátolják. E célból a 6. ábrán elölnézetben, a 7. ábrán pedig oldalnézetben ábrázolt (24) lemezek lefelé és hátranyúló (25) nyúlványokkal vannak ellátva, melyekhez fölülről a, kocsi alvázán forgathatóan ágyazott (26) tengelyre erősített (27) karok támaszkodnak. A (26) tengelyre még egy (28) súlyokkal terhelt lemez van erősítve, mely a (27) karokkal egy darabból készülhet. Nyugalmi helyzetében a (28) súlyok legmélyebb helyzetüket foglalják el úgy, hogy a (27) karok fölemelt helyzetr ben vannak s emnek következtében) a (24) lemezek a (22) lemezzel egy síkban feküszmek, ha már most a (3) fal s ennek következtében az (5) rudak közvetítésével a (8) emeltyű s ennek (7) csapja is elforog, egy utóbbira erősített (30) excenter (3. ábra) a (29) lemezt a (28) súlyok hatása ellenében hátrafelé kilengeti xigy, hogy a (27) karok lefelé elmozognak és a (25) nyúlványok közvetítésével a (24) lemezeket fölfelé elforgatják. Ezen mozgás határolása céljából a (27) karok végére (31) peckek vannak erősítve, mely ek a (25) nyúlványoknak (32) kivágásán nyúlnak át és -eaen kivágásokból való kiugrás ellen (33) alátétlemezzel és (34) csapszöggel vagy csavarral vannak biztosítva. Végül még megemlítendő, hogy célszerű, ha a kocsi előfalát is kipárnázizuk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Mentőkészülék közútji villamos kocsikhoz, azáltal jellemezve, hogy a kocsi alvázára erősített előrenyúló (1) rúd végén egy célszerűen párnázott (3) fal van forgathatóian ágyazva, mellyel a (9) oldalfalak állnak csuklós kapcsolatban, ahol is a (3) és (9) falak közel a földig érnek úgy, hogy a (3) fal egy, a pályán fekvő testbe ütközve, a pályára ferde helyzetbe kileng és a testet a pár lyáról oldalt kitolja.