41825. lajstromszámú szabadalom • Berendezés robbanó mótoroknak megindítására és fékezésére

- 8 -A (18) tengelyen még a (21) emelő vau lazán foroghatóan elhelyezve. Ezen (21) emelőt a (16) emelővel a (23) rúgó koli össze. A (21) emelő (55) orra a (16) emelőre támaszkodik (a (23) rúgó egyik végével a (21) emelő (51) lyukába, a másikkal a (16) emelő (52) lyukába van akasztva. Forgassuk most el a töltéshez a nyíl irányában a (16) emelőt (lásd 5. ábra). Mivel a (16) emelő lazán van a (18) tengelyen, nem forgatja el azt közvetlenül. Azonban a (16) emelő az (50) emelőnek rátámaszkodó orra segélyével magával viszi az (50) emelőt, ez pedig elforgatja a (18) tengelyt, mivel rá van ékelve. A (21 emelő nem fordulhat el a (18) tengellyel (melyre csak lazán van elhelyezve), mert a (9) szelepházra erősített orr (lásd 5. és 1.) ábrát) ebben megakadályozza. A (16) emelő elfordúl a nyil irányában, a (21) pedig helyben marad, tehát az előbb leírt módon közéjük kapcsolt (23) rúgó megfeszül és a (16) emelőt visszarántani igyekszik nyugalmi helyzetébe. Amint a (18) tengely a- nyíl irányában elfordúlt (lásd 4. ábrát), akkor ez a ráerősített (24) és a (26) tengelyre ékelt (25) emelők segélyével a (26) tengelyt a nyíl irányában elforgatja. A (26) tengely magával viszi a reá erősített (27) emelőt oly módon, hogy ennek vége fölfelé halad. A (27) emelőre rátámaszkodik a (29) hüvely (28) bütyke, tehát a (27) emelő ezen bütyök segélyével föltolja a (29) hüvelyt. A (29) hüvelyben (30) rúgó van elhelyezve, ennek egyik vége a hüvely fenekére, a másik vége a (15) szeleprúdra erősített (31) bütyökkel ellátott hüvelyre támaszkodik. A (29) hüvely ily módon a (30) rúgó közvetítésével magával viszi a (15) szeleprudat is, amely aztán a (13) szelepet a (30) rúgó feszültségének megfelelő nyomással rányomja a szelepágyra. A (15) rúd fölfelé haladván a reá erősített (31) bütyök is fölfelé halad, kitér a (32) emelő útjából úgy, hogy ez utána engedhet a (33) rugójának, amely az emelő kilincsalakulag készített (34) végét lefelé, tehát a (32) végét fölfelé igyekszik nyomni. Mire ez mind megtörtént, a (18) tengely a nyíl irányában elfordúlt, annyira, hogy a reá ékelt (35,) szegmens (36) éle a (34) emelő alatt elhaladt, ez tehát a kilincsszerű nyúlványával leugorhat úgy, hogy a (36) szegmenst, vele a (18) és (26) tengelyeket, (27) emelőt és így a (13) szelepet is megakadályozza nyugalmi helyzetébe való visszatérésében, amint egyrészt a (30), másrészt a (23) rúgók létre akarnak hozni. Most már elereszthetjük a (16) emelőt, ez megmarad kitolt állásában és a (13) szelep is be van csukva. Az indítóhenger kipuffogása tehát a (13) szelepen el nem távozhatván, megemeli a (12) szelepet és be megy a reservoirba (lásd 1. ábra). Ez mindaddig tart, amíg a kipuffogó gáz könnyebben emelheti meg a (12) szelepet a reservoir túlnyomása ellen, mint a (13) szelepet a (30) rúgó feszültsége ellen. Mihelyt elérte a reservoirba összegyűlt gáz a (30) rúgó feszültségének megfelelő nyomást, (amely nyomás persze a kipuffogó feszültségre van számítva) akkor a kipuffogó égéstermék már nem birja megemelni a (12) szelepet, hanem kinyitja a (30) rúgó ellenében a (13) szelepet, mire ez (31) bütykével lenyomja a (32) emelőt, ennek (34) vége kiereszti a (35) szegmens (36) élét úgy, hogy a (18) és (26) tengelyek és a velük összeköttetésben levő összes emelők (24, 25, 27, 16) és a (29) hüvely is nyugalmi helyzetükbe térnek vissza, a (30) rúgó elveszti feszültségét, a (13) szelep pedig nyitott helyzetébe marad meg. A reservoir utántöltésénél nem kell tehát egyebet tenni, mint a (16) emelőt a nyíl irányában (jobbra) elforgatni és ott hagyni, a töltés befejezte után automatikusan fog az nyugalmi helyzetébe vissza ugrani. Indításkor a (16) emelőt nyíl ellen (balra) kell forgatnunk. (Fig. 5.) Ekkor a (16) emelő magával viszi az (55) orr segélyével a (21) emelőt és így a (23) rúgó nem feszül meg. Úgy a (16), mint a (21) emelők lazán forognak a (18) tengelyen, ez tehát nem követi közvetlenül ezeknek forgását, hanem csak (16) és (50) emelők között elhelyezett (37)