41804. lajstromszámú szabadalom • Berendezés kalciumkarbid előállítására
más továbbító berendezést is alkalmazhatunk. A mószanyagnak a kemencébe való lefelé haladása közben, azt forró légáramlat hatásának tesszük ki, melyet úgy hozunk létre, hogy a kemence alsó végén elrendezett (15) elégési kamrában gázt égetünk el. Ezen elégési kamra előnyösen a kemencéhez hasonlóan hengeralakú, azonban nem forgatható és a (16) talpakban van .helytállóan ágyazva; a benne keletkező elégés^ termények közvetlenül a kemencébe jutnak. Az elégési kamarát megfelelő forrásból, pl. a (17) gázfejlesztőből látjuk el gázzal minden egyes elégési kamra számára egy gázfejlesztő van elrendezve és azzal ilyen készülékeknél rendesen szokásos (18,19, 20) vezetékek útján van összekötve. A hőnek a mészkőre való behatása által a kemencében égetett mész útját a kemence alsó végén és az elégési kamra belső szélén lévő (21) kibocsátó nyílás felé folytatja. Ezen utóbbi előnyösen külön (22) tokban van alkalmazva, mely, miként a (15) elégés kamara a forgásban meg van gátolva és a melybe a forgó mészégető kemence vége olyképen van beillesztve, hogy lehetőleg jól tömítő összeköttetést nyerjünk. A (22) tok belseje úgy van kiképezve hogy annak feneke vízszintes, vagy pedig az elégési kamara felől kissé sülyed, hogy ilyképen a kemencéből jövő anyagnak a (21) kibocsátó nyíláson túl való haladását és a (15) elégési kamarába való bejutását meggátoljuk. Hogy a javításokat, ellenőrzést stb. megkönnyítsük, a (22) tokot kereken eltolható állványzatra szerelhetjük úgy, hogy az, ha a hozzácsatlakozó részek valamelyikét eltávolítjuk, oldalvást eltolható. Az elégési kamarának hossza az átvonuló huzat erősségére és a fölhasznált tüzelő anyag mennyiségére való tekintettel úgy van megállapítva, hogy az elégés lényegileg a (21) kibocsátó nyílás tájékán törtörténik úgy, hogy az égetett mész a kemencéből annak legforróbb helyén távozik. A (21) kibocsátó nyílásból az égetett mész egy ez alatt lévő garatba jut és a (25) ellenőrző csapószelepen át a (26) mérlegbe kerül, hol az ily berendezéseknél rendesen használatos (27) keverő készülékbe jutó anyag mennyiségét lemérjük. A szenet vagy széntartalmú anyagot szintén lemérjük, mielőtt az a (30) töltő garatból a (29) vezetéken át a (27) keverő készülékbe jutna, melyben a széntartalmú anyag a mészszel összekevertetik. A (27) keverő készülékből ezen összekevert alkatrészek az olvasztó kemencékbe vezettetnek, hol olvasztási hőfokra hevíttetnek. Ezen olvasztó kemencék rendesen (31, 32) villamos kemencék és egy telepen különböző számban lehetnek alkalmazva. A mésznek és széntartalmú anyagnak ezen kemencékbe való hevítése által eléghető gáz, szénoxid keletkezik és jelen találmány egyik célja az, hogy ezen gázt az (1 és 2) mészégető kemencék fűtésére használjuk föl. A találmány föltüntetett példaképen foganatosítási alakjánál ezen eredményt a villamos kemencék (33) kéményeinek a (34) fővezetékkel való összeköttetése által érjük el; ezen (34) fővezeték (36) szívókészülékkel lehet ellátva, mely a gázokat a (31, 32) kemencékből szívja és azokat a (17) gázfejlesztőkből jövő (20) vezetékekbe szorítja úgy, hogy az elektromos kemencékből jövő gáz a gázfejlesztőkben termelt gázzal együtt a (15) elégési kamarába jut, mimellett természetesen az elégéshez szükséges mennyiségű levegő bebocsátásáról is gondoskodunk. Kívánatos, hogy ezen levegőnek hőfoka a meggyuladás előtt lehetőleg magasra emeltessék és hogy ez gazdaságos módon történjék, ezen célra a forgó égető kemencékben létrehozott és abból távozó gázok melegét hasznosítjuk. Az 1. ábrából látható, hogy az (1 és 2) forgó égető kemencék fölső végei a (37) kamarába nyílnak, mely a (38) kéménynyel van ellátva; ezen kéményen át az (1 és 2) kemencékben létrejövő gázokat, ha kívánatos, közvetlenül a szabadba., vezethetjük. A (37) kamara továbbá egy másik (39) kibocsátó nyílással is el van látva, mely a két kemence (37) kamaráit összekötő (40) tartálylyal közlekedik. Ezen tartály a (41 cső útján a vízszintes (42) kamarával áll összeköttetésben, mely a (41) csővel szemközt
