41803. lajstromszámú szabadalom • Lövegmegfeszítő elcsattantó szerkezettel bíró dobbantyúval

ráfi látható helyzetébe megy, a (T) dió (tl) elreteszelő fölületét is elereszti az (U) emelő (ul) elreteszelő fölülete úgy, hogy a (p2) elcsattantó tengelyt és a lobbantyú többi részét az (R) ismétlőrúgó nyugalmi helyzetébe (5. és 6. ábra) állíthatja vissza. Az (S) bütyök és (T) dió elreteszelésének megszüntetése egymásután történvén, az ütőszeg előrecsapódásánál az (0) feszítődió és (P) elcsattantódió egymásba nem ütköz hetik, tehát a lobbantyú az önműködő elcsattantásánál is helyesen működik. Ez a most leírt önműködő elcsattantás mindaddig ismétlődik, míg a „(W) ütköző működési helyzetében van és mindig akkor megy végbe, mikor a lövegcsőbe egy-egy töltényt töltünk be. A 13—18. ábrán látható foganatosítási alaknál a (2) vezetőágyazaton vezetett (3) lövegcső (1) záróékén egy megfeszülő elcsattantó szerkezet (4) elcsattantó emelője van ágyazva, mely elcsattantó szerkezet például a fentebb leírt módon van szerkesztve. A (4) elcsattantó emelő (5) tengelye egy ezen alkalmazott (6) ütköző (1. különösen a 13. ábrát) ós az ütköző részére az elcsattantóemelő agyában kiképezett (7) üreg közvetítésével akként van kapcsolva, hogy a 15. ábrán teljesen kihúzva ábrázolt helyzetéből a pontvonalasan kihúzott helyzetébe lenghessen. A (2) vezető ágyazat amaz oldalán, melyen a (4) elcsattantóemelő van alkalmazva, egy hengeres (8) tok van fölerősítve, melynek tengelye a lövegcső visszafutásának irányával párhuzamos. Eme tokban a (17) rúgó hatása alatt álló (9) rúd van forgathatóan és eltolhatóan ágyazva. A jelzett rúdnak két (11 és 12) ütközővel ellátott (10) feje van, melynek egyik (11) ütközője a (4) elcsattantóemelő egy oldalt alkalmazott (13) toldatával, másik (12) ütközője pedig a lövegcső fenékdarabjában eltolhatóan ágyazott (14) retesszel kapcsolódhatik. Ennek a retesznek (15) toldata van, (17. és 18. ábra), mely a záróék határlemezének pályájába nyúlik. A (9) rúd (11 és 12) ütközőit a (18) fogantyú segélyével két állásba lehet állítani és ebben rögzíteni, a fogantyú gyűrűalakú (19) agya a (9) rúdat körülveszi és a (8) tok egy üregében el nem tolhatóan van ágyazva, a (9) rúddal pedig az agyban alkalmazott (20) csavarok (13. ábra) kötik össze, melyek a (9) rúd egy (21) hosszanti hornyába fogódzanak. A (18) emelőnek egy (22) elreteszelő kilincse van, mely a tok két nyugaszával működik együtt. Ama feltétel mellett, hogy a löveg závárzata a fentebb jelzett módon van szerkesztve, tehát, hogy a závárzat előrefutása első szakaszában önműködően nyilik ki és újabb töltény bevezetése után önműködően záródik, a leírt berendezés működési módja a következő: A tüzelés megkezdése előtt a részek a 13. ábrán látkató helyzetet foglalják el. Mikor a (4) elcsattantóemelőt a (e) nyíl (13. ábra) irányában elforgatjuk, a lobbanlyút elcsattantjuk. Ha már most a cső visszafutását megkezdi, az elcsattantóemelő a (91 rúd (11) ütközője elől kitér, (1. a részeknek a 13. ábrán pontvonalasan jelzett helyzetét). Eme folyamatnak a lobbantyúra befolyása nincsen. Az előrefutás első szakaszában a závárzat önműködően nyílik ki, minek az a következménye, hegy a (14) retesz rúgójának hatása alatt a (9) rúd (12) ütközőjének pályájába lép. Ha már most a részek a 14. ábrán pontvonalasan jelzett állásukba jutnak, a (9) rudat a (12) ütközővel együtt működő (14) retesz a (17) rúgó megfeszítése mellett magával viszi úgy, hogy a rúd az előrefutás befejeztével a 14. ábrán teljesen kihúzva ábrázolt helyzetbe jut. Ha már most a löveget újból töltjük, a závárzat ismét elzáródik, minek az a következménye, hogy a (14) reteszt (15) toldatának hatása alatt az (1) záróék (16) határlemeze a (12) ütköző pályájából eltávolítja. Most már a (9) rúd (17) rúgójának hatása alatt mozog tovább úgy, hogy az elcsattantóemelőt a rúdnak (13) ütközőt érő (11) ütközője oly irányban forgatja el, melyben az a lobbantyút elcsattantja. Ez a forgás addig tart, míg az elcsattantóemelőt a 15. ábrán látható helyzetében a záróék egy toldata meg nem állítja. Ekkor a lobbantyú elcsattanása önműködően megtör-