41803. lajstromszámú szabadalom • Lövegmegfeszítő elcsattantó szerkezettel bíró dobbantyúval

2 -és lefelé mozgatható (6. és 7. ábra), mely célból a (c2) szívdarabjával a záróéknek egyenes (dl) és görbe (d2) részből álló tolóhornyába fogódzik. (6. és 9—12. ábra). A (C) tolóemelő (E) tengelyének a fenékdarabból kinyúló végén egy lényegében véve körszeletalakú (F) forgattyú darab (1—4. ábra van fölékelve, melynek (fl) fogantyúja van, az (E) tengellyel párhuzamos (h) tengelynek (kidobótengelynek) a fenékdarabból ugyancsak kinyúló végére pedig egy (H) elreteszelő emelő van fölékelve. A závárzatot itt részletesebben le nem írandó berendezés a lövegcső előrefutása közben önműködően nyitja és eme helyzetben az (F) forgattyúdarabbal kapcsolódó (H) elreteszelő berendezés rögzíti. (2. és 3. ábra). A závárzat önműködően záródik, mikor a (H) elreteszelő emelőt kézzel, vagy új töltény bedugásával elreteszelő állásából kitérítjük. A megfeszülő elcsattantó szerkezettol bíró lobbantyú pl. (5. és 7. ábra) az (L) ütőszegből, (M) ütőszegrúgóból, a kétkarú (N) feszítőemelőből, az ezzel csuklósan kapcsolt (0) feszítődióból, a (P) elcsattantó dióból és az elcsattantódió (p2) tengelyére ékelt (Q) elcsattantó emelőből áll. A lobbantyú fentebb jelzett részének szerkezete, elrendezése és egióittműködése ismeretes és ezért részletes leírást nem igényel. A lobbantyú egy ismétlő rúgóval van fölszerelve, melyet az egyrészt az elcsattantódió (p2) tengelyével, másrészt a (D) záróékkel kapcsolt (R) torziósrúgó képez (7. ábra) és mely a (p2) tengelyt és (Q) elcsattantóemelőt az (y) nyíl (5. ábra) ellenében forgatni és ennek megfelelően a lobbantyút az elcsattantás után az 5. és 6. ábrán látható helyzetbe állítani törekszik. A. (D) záróéknek a (C) tolóemelő felé fordult fölületén (6—9. és 12. ábra) egy (S) bütyök, (T) dió és (U) elreteszelőemelő van alkalmazva, az (S) bütyök az (N) feszítőemelő (n2) tengelyére, a (T) dió a (P) elcsattantódió (p2) tengelyére és az (U) elreteszelőemelő a záróékben forgathatóan, de el nem tolhatóan ágyazott (u5) tengelyre van ékelve (1. a 8. ábrát is), mely az (n2) és (p2) tengelyekkel párhuzamos. Az (U) elreteszelőemelő arra szolgál, hogy az (S) bütyköt és (T) diót és ezzel együtt az elcsattantó szerkezet összes részeit ama helyzetben reteszelje el, melyet akkor foglalnak el, mikor a lobbantyú teljesen meg van feszítve (10. ábra). Ebből a célból az (II) elreteszelőemelőnek (u2) és (ul) elreteszelő fölületei vannak (6. és 9—12. ábra), melyek közül az (u2) fölület az (8) bütyök egy (s2) elreteszelő fölületével, az (ul) fölület pedig a (T) dió egy (tl) fölületével jöhet kapcsolatba. Ezenkívül az (U) elreteszelőemelő egy (V) rúgó hatása alatt is áll (8. ábra), mely ezt a 6. ábrán látható helyzetből a 10. ábrán látható helyzetbe törekszik állítani. Az elreteszelő emelőnek ezt a forgását azonban a závárzat teljesen zárt és elreteszelt állapotánál (6. és 12. ábra) a (C) tolóemelő meggátolja, mely a (c3) ütköző fölületével az elreteszelőemelő (u3) ütköző fölületére fekszik. Az elreteszelőemelőn ezenkívül még egy (u4) elreteszelőfölület is ki van képezve, mely a részeknek a 6. ábrán látható helyzeténél a (T) dió forgástengelyével koncentrikus és a dió hengeres (t4) határfölületével kapcsolódik. Az (ul tl) és (u2 s2) elreteszelőfölületek egyébként akként fekszenek és akként vannak alakítva, hogy az elreteszelőemelő lengésénél az (ul tl) fölületek előbb kapcsolódjanak egymásba be és egymásból ki, mint az (u2 s2) fölületek. A (Q) elcsattantóemelőnek (ql) bütyke van, mely az elcsattantóemelő külső oldalfölületén túlnyúlik (1. különösen a 4. és 7. ábrát). A (B) vezető ágyazat amaz oldalán, melyen a (Q) elcsattantóemelő fekszik, egy (W) ütközővel fölszerelt (bl) kar van fölerősítve (1—4. ábra). A (W) ütközőt a (wl) fogantyú segélyével két helyzetbe (1. és 2—4. ábra) állíthatjuk és ebben rögzíthetjük. A (wl) fogantyú ebből a célból egy (w2) orral van ellátva (2—4. ábra), mely vagy egy (b2) nyugasszal, vagy pedig a