41707. lajstromszámú szabadalom • Önműködő fegyvercsőhengermű

- 3 nyira el van különítve, hogy a f émfölületen semminemű oxidréteg sem képződhetik és a csövek mint tiszta fémek jönnék ki a hengerműből. Ezien eredmény előmozdítá­sához nagyban hozzájárulnak azok a be­rendezések; melyekről már a nyers tömb tisztításánál szólottunk. A (2) hengerek továbbító képessége, melynél fogva a kjihengerléssel egyidejű­leg a fegyvercsövet a (6) csatornába tol­ják, egyszerű és biztosan működő módon alkalmaztatik a kész fegyvercsöveknek a (6) csatornába való tolásához. Ezáltal fő­képen kész daraboknak leejtése és ezael járó számos hátrány (elgörbülés, a mun­kás, az árú és a gép megsértése) teljesen elkerülhető. Azonban a (2) hengerekinek a csőre gya­korolt hatása a cső vastag1 részénél meg­szűnik, maguk a (2) hengerek pedig a (14) emeltyű, a (15) ék és a (13) rúd közvet­ítésével közelednek egymáshoz;, mihelyt az (58) szupport újabb hengerlés céljából hátraf elé megy. Ennek a körülménynek ká­ros befolyása a (7) csövön abban nyilvá­nul, hogy a hengereket átfutó ujtolsó rész hátrafelé keskenyedik (11. ábra), vagyis a csővég nyeregalakot kap. A nyerget vagy le kellene vésnünk', Vagy lecsiszolni, ami tömeggyártásnál meglehetősen drága és kö­rülményes. Ezen hátrány kiküszöbölése végett a (10) rúd belsejébe a kisebb átmérőjű (48) rúd van tolva (1., 7., 8., 9.,, 10. ábra), melyet, mint a 7. ábírából látható, az (51) rúgó hátratolt állásában tart úgy, hogy e hen­ger lési eljárás első szakaszában mellső vége a (10) rúd mellső végével teljesen összevág. Ha a (10) nyomórúd a (2) hen­gerek közelébe jut, az (53) (56) rugóra támaszkodó (55) laphoz nyomódik, mire az (52) emieltyű az (51) rú^óval szem­ben a (48) rudat előrenyomja és a fegy­vercsövet annyira kilöki a (2) hengerek közül, hogy az (58) szupport visszafelé való mozgásánál, műkor a (2) hengerek egymáshoz ismét közelednek, a (7) fegy­vercső hátsó részét már nem foghatják meg. ; • . I i . Az (58) szupport hátratolásával az (51) rúgó a belső (48) rudat ismét a 7. ábrá­ból látható állásba hozzá vissza, amikor is az (53) csapra az (56) rúgó már nem gya­korol nyomást s így az (53) csapot az (52) emeltyűt a 7. ábrában föltüntetett helyzetébe viszi. A 12. ábra a vastag csővég helyes alak­ját mutatja. A (7) cső a vastag végén éles élű lesz, ami különösein vadászfegyve­reknél előnyös. Ha a fegyvercsőnek a hengerműben való lehűtését általában kerülni akarjuk, és a kész csöveket azonnal további megmunká­lás elé akarjuk vinni (kalibrálás, tömöri­tes, simítás, keményítés), akkor a cső gyors elvezetése céljából inkább' az ötödik, hato­dik és 13. ábrákon föltüntetett elrendezést alkalmazzuk. Az 5. ábrában látható a kúpos (66) csö­vet elzáró (71) födél, melynek az a célja, hogy a (7) csőtől a levegőt elzárja, és az oxidálődástól megóvja. A (7) cső szűkebb vége "úgy van méretezve, hogy a fegyver­cső vastag részét épen csak átereszti. A henger lési eljárás befejezése után a belső (48) rúd az elkészült (7) fegyver­csövet a (66) csőbe löki, mely a (65) szíj­korongról forgó mozgást nyer. Ily módon a (7) fegyvercső gyorsan jut a (66) cső vé­gére, kilöki a (71) ajtót úgy, hogy a (7) fegyvercső a további megmunkáláshoz ké­szen áll. A 6. ábra szerinti elrendezésnél a (69) cső hengeres és belső menetekkel van el­látva, forgását pedig 'a. (65) korongról nyeri. Ily módon a (7) fegyvercső gyorsan előre halad és, mint az 5. ábra szerinti el­rendezésnél, a (71) födőt kinyitja. Az 5. ábrában föltüntetett elrendezés­nél, ha a kúpos (66) cső belső részében meneteket alkalmazunk, az előrehaladás se­bességét még inkább növelhetjük. A le­vegő így csak a másodpercnél kisebb idő­közben érintkezik a fegyvercsővel, amivel a fölület káros oxidálása megakadályoz­ható. A 13. ábrában & (72)- cső menetek' he­lyett kivehető (73) spirálissal van ellátva,

Next

/
Oldalképek
Tartalom