41660. lajstromszámú szabadalom • Önműködő ismétlőpisztoly

- 2 -Mindenekelőtt ezen zárolórendszer műkő- I dését írjuk le a lövés alkalmával, mivel a zárolóberendezés jelen találmány főbb jellemző részét képezi. A már említett hátsó (p) térben a (b') zárolóbütyök van csap körül elforgathatóan ágyazva, melynek fölső részét az (m') rúgó állandóan a cső irányában szorítja. A fegyver zárt állapotában a (b') bütyök fölső része elől a zároló aljában alkalmazott (i) bemetszéshez, hátul pedig a zárolótokon alkalmazott (r'j toldathoz támaszkodik (2. ábra) úgy, hogy a zároló és a moz' gatható zárolótok egymással összekapcsoltatnak és a fegyver a lövésnél éppúgy viselkedik, mintha a rendes módon volna elzárva. A lövés elsütése után a cső a zárolótokkal és a zárolóval együtt hátrafut (3. ábra). A (b') bütyök mihamar annyira elfordul, hogy a zároló (i) kivágásából kilép, legömbölyített részével azonban állandóan a zárolótok (r') toldatához fekszik és a zárolót szabadon bocsátva, azt végig hátrafutni engedi, miközben az üres töltényhüvelyt az (e) töltényhüvelykihúzó segélyével a csőből kihúzza. A zárolót hátrafutásának befejezése után az (m) tekercsrúgó ismét előre tolja s az eközben egy, a töltényadogató által fölemelt újabb töltényt szorít a pisztoly csövébe. Eközben a zároló (i) bemetszése ismét a (b') bütyök fölé kerül vissza és így ez előre fordulva, a zárolótoknak és a pisztolycsőnek eredeti helyzetükbe való visszatérését engedi meg, amit a zárolótok alsó részén lévő (r) toldatában elhelyezett és a zárolótok visszafutása közben összeszorított tekercsrúgó nyomása elősegít. Jelen závárzat abban különbözik az eddig ismertektől, hogy a zárószerkezet nem mint rendesen a mozgózárolótokon vagy a zárolón, hanem a helytállótokon van alkalmazva, ami az egész szerkezetnek egyszerűséget és egyszersmind nagyobb ellenállóképességet kölcsönöz. Az elcsattantószerkezet részei és működése a következő: Az ütőszög elől vastagabb fejjel van ellátva, melyre az (m) tekercsrúgó támaszkodhatik és melybe a zároló (f) hasítébán keresztül a (d') vezetőhasáb van becsavarva. Ezen (d') hasáb a zároló (f) hasítékában csúszhatik el. A rövid lökettel biró zárolótok mellső baloldalán az (1') elcsattantócsap van forgathatóan megerősítve (2., 3., 5. és 6. ábrák), mely fölső (e') végével a (d') hasábhoz szorul, ha a závárzatokon forgathatóan ágyazott billentyűnek forgathatóan ágyazott (b) orra által elfordíttatik. Egy írott nagy V-betű alakjával biró (V') lemezrúgó állandóan hátra szorítja a billentyű (b) orrát, aminek következtében a billentyű maga előre szoríttatik. Ezen részek működése a következő : Ha a fegyver zárt, tehát lövésre kész állapotában hátrahúzzuk a billentyűt, úgy a (b) orr fölemelkedésével elfordítja az (1') elcsattantócsapot, melynek fölső (e') vége a (d') nyugaszt s vele az iitőszöget előbb hátraszorítja, majd hirtelen elengedi, mire az ütőszög előugrik és a töltényt elsüti (6. ábra). Mikor a cső visszafut, elforgatja az elcsattantócsapot is, mely ekkor a billentyű nyomása alól fölszabadul és így külön (t) rúgó hatása alatt újra visszaforgattatik és (e') végével ismét kész arra, hogy az ütőszög (d') hasábját föltartsa. A billentyű elengedése átán a rúgóhatás alatt álló (b) elcsattantóorr ismét az elcsattantócsap elé kerül és a billentyű újabb meghúzása által újabb lövést süthetünk el. A leírt elcsattantószerkezet jellemző tulajdonsága abban áll, hogy az elcsattantócsap a mozgó zárolótokon van forgathatóan megerősítve úgy, hogy ha a zároló nincs pontosan helyén, akkor a billentyű semmiképen sem hathat reá és a pisztoly el nem süthető. A töltőszerkezet egy nyolc vagy több töltényt tartalmazó tölténykeretből áll, melyet alulról vezetünk be a markolat belsejébe, s melyben egy elliptikus tekercsrúgó állandóan felszorítja a töltényadogatót. A jelen találmány szerinti tölténykeretet két oldalán alkalmazott széles nyilt hasíték jellemzi úgy, hogy a töltényadogatót a (z) fogazott részein megfogva könnyen leszo-