41640. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés megolvasztott fémek kezelésére

kának fentartására akarjuk fölhasználni, akkor a légvezetékből egy hajlékony fémtömlőt ágaztatunk el, mely alkalmas szelepekkel van ellátva. A levegőt ezen tömlő segélyével a megolvadt fém fölszine fölé szállítjuk, hogy a tartány belsejében a szénoxidot vagy esetleg más ott fejlődött éghető gázt elégethessük. A légszállítást a szokott módon végezhetjük, azonban ha a befúvatási idő tartama és a tartányok száma nem elég nagy arra, hogy a fúvatás egész nap állandó fokon legyen tartható, akkor a sűrített levegőt mótor és kompresszor segélyével állítjuk elő, mely azt aránylag nagy nyomás alatt egy légtartányba vagy gyűjtőbe szállítja, honnan aztán a sűrített levegő egy alkalmas redukáló szelepen keresztül a kivánt időben és mértékben használható föl. Ha a mótor hajtására szükséges energiát gáz szolgáltatja, akkor a berendezés generátorgázainak egy részét az olvasztó tartány belsejének előmelegítésére használjuk föl, mielőtt a megolvasztandó fém beadagoltatnék. A tartány célszerűen (g) tengelycsapokon nyugszik, melyek a tartányt a középső része körül fektetett (h) acélöv segélyével hordják úgy, hogy a tartány kiürítés céljából bármely ismeretes szerkezet segélyével fölbillenthető. A (h) övet (hl) pofák fogják közre, melyek a (g) tengelycsapokra ékelt (h2) perselyekhez vannak szegecselve. Az 1. és 2. ábra szerinti kivitelnél a tengelycsapok összefüggő tengelyt alkotnak, mely a tartány két függélyes (a, b) ága között halad el. A tengely (gl) vége ki van vájva (3. ábra) és (g2) áttörésekkel van ellátva, hogy a levegő a (k) csövön és a tengely üregén keresztül a tartányba legyen bocsátható, ha az a szokott módon a kellő helyzetbe van állítva. A tartányt az (m) bakokra szerelt (1) csapágyak hordják és a (g) tengely egy (n) csavarkerékkel vagy szegmenssel vau fölszerelve, melyet egy hajtócsavar ismert módon forgat. A leírt alkalmazási módtól eltekintve, a fémben előidézett és egy adott pont vagy pontok felé irányított rendszeres keringés még számos egyéb célra is fölhasználható, melyek közül csak néhányat fogunk fölemlíteni. Ha tisztító vagy ötvöző anyagokat kell bevezetnünk, akkor ezeket a szokott módon vagy a tartány fölső részén alkalmazott külön nyíláson keresztül vezethetjük a megolvadt fém fölszínére vagy pedig a bevezetést alkalmas szerkezetek segélyével maga a befúvott légáram is eszközölheti. Ha a fémet redukálni akarjuk, akkor a levegő helyett vagy után redukáló gázt fúvatunk be és pedig vagy ugyanazon, vagy más fúvókákon keresztül, melyek ugyanígy működnek, mint a légfúvókák. Ha a redukáló gázt nem célszerű jelentékeny nyomás alatt befúvatni, akkor ezen gázt a levegő befúvatásának megszüntetése után és a fém keringésének megszűnte előtt vezetjük be. Ha a fémtömeg nem tartalmaz annyi hőt, amennyi a folyékony állapotban való tartáshoz szükséges, vagy ha bármily más okból több hőre van szükség, a redukáló gáz pl. szénvegyületekből állhat, vagy ilyenektől lehet kisérve, melyeknek elégési hője a redukálás által okozott hőveszteséget kellően kiegyenlíti. Ha a fémhez szenet vagy más olyan anyagot akarunk adni, mely az adott körülmények között valamely gázból vagy gőzből válik ki, akkor ezen gázt vagy gőzt alkalmas módon a tartányba vezetjük. A keringésbe hozatalt akkor is fölhasználhatjuk, ha gázokat kell szabaddá tenni oly esetekben, midőn a gázok a szokásos eljárásnál a megolvadt masszában föloldva maradnak, azonban magas hőmérsék és csökkentett nyomás mellett elszállanának. Ez esetben közvetlenül a levegő befúvatásának megszüntetése után, midőn a keringés még folyamatban van, a tartány fölső részét, amilyen gyorsan és erősen csak lehet, kiszivattyúzzuk, mely célból a toroknál alkalmas bekapcsoló szerkezetekről gondoskodunk. A keringésbe hozatal célja az, hogy a fém egyes részei egymás után a fölszinre vagy annak közelébe jussanak és ezáltal a fölöttük úszó fémréteg nyomása alól fölszabaduljanak. Ha keringés nem volna1