41632. lajstromszámú szabadalom • Különböző visszafutási utakra beállítható fékfolyadék visszafutó csővel bíró lövegekhez

(il) csatornák közel a (J) ellenrúd egész hosszán végignyúlnak (1. ábra), keresztmetszetük egész hosszukon azonos és a fékhenger (a3) kamarája felé egy (H) gyűrű (hl) lécei által vannak elzárva, mely gyűrű, a (J) ellenrúdat veszi körül és a (G) hengerben forgathatóan, de el nem tolhatóan van ágyazva. Mikor a (D) dugattyúrúd az 1 — 6. ábrán látható szög alatt van beállítva a (J) ellenrúdhoz viszonyítva, csakis a (dl) áttörések állanak az (il) csatornákkal kapcsolatban. Ha a fék eme beállításánál megy végbe a visszafutás, a fékezőfolyadék csakis az (al) hornyokon mehet az egyik hengerkamarából a másikba, még pedig csakis addig, míg az (al) hornyok (a2) végei az (E) dugattyúnak ezeket áthidaló (el) fékező éléig jutottak. Ezt az (el) élt azért nevezzük fékezőélnek, mert a hatásos átáramlási keresztmetszetet szabja meg, vagyis azt a keresztmetszetet, mely az (al) hornyoknak föntebb leírt alakítása következtében a visszafutás fékezése szempontjából számba jön. A fék eme beállításánál kapjuk azt a legrövidebb visszafutást, melyre a fék be van rendezve. Ha hosszabb visszafutást akarunk, a (D) dugattyúrúdat kézzel, vagy önműködő berendezés segélyével addig forgatjuk el, míg a (dl) áttöréseken kívül a (d2) áttörések is kapcsolatba jutnak az (il) csatornákkal (7. és 9. ábra.) Ennek az a következménye, hogy a visszafutásnál, mikor az (al) hornyok (a2) végei az (E) dugattyú (el) fékezőélét elérték, a (dl) áttöréseken, (il) csatornákon és (d2) áttöréseken az (E) és (F) dugattyúk közé és innen az (al) hornyokon a fékhenger (a3) kamarájába még mindig juthat be fékező folyadék. A hatásos fékezőél ekkor az (F) dugattyú (fl) éle. A részek ebben az esetben csakis akkor fognak megállani, mikor az (al) hornyok (a2) végei elérkeznek az (fl) fékezőél alá. A visszafutás tehát ekkor a legrövidebb visszafutásnál annyival nagyobb, amekkora az (el) fékezőél távolsága az (fl) fékezőéltől. Ha már most a dugattyúrúdat annyira elforgatjuk, hogy a (dl, d2) áttöréseken kívül a (d3) áttörések is kapcsolódnak az (il) csatornákkal (10—12. ábra), a folyadék az (il) csatornákból a (d3) áttöréseken az (F) és (G) henger között lévő térbe és innen az (al) hornyokon a fékhengernek a dugattyúoldalon lévő kamarájába jut. Ebben az esetben a visszafutás csakis akkor fejeződik be, mikor a hornyok (a2) végei a (G) dugattyúnak most működő (gl) fékezőélei alá kerültek. A viaszafutás ekkor a legrövidebb visszafutásnál az (el) és (gl) fékezőéleknek egymástól való távolságával nagyobb. A 13—10. ábrán látható fogauatosítási alaknál a (D) dugattyúrúdon egyetlen (K) dugattyú van alkalmazva. Ezt üreges dugattyú gyanánt képeztük ki, melynek (k3) ürege az (A) fékezőhengernek dugattyúrúdkamarájába torkollik. A dugattyú falában két pár (kl, k2) áttörés van alkalmazva, melyek a (k3) üregből a dugattyú palástfölületéhez vezetnek és egymással szemben a 13., 15. és 16. ábrán látható módon el vaunak forgatva. A dugattyúnak a rajzon látható és a legrövidebb visszafutásnak megfelelő beállításánál a visszafutás akkor szakad meg, mikor az (al) hornyok (a2) végei érkeznek a dugattyú (k4) fékezőéle alá. Ha a (D) dugattyúrúdat akként forgatjuk el, hogy' a (kl) áttörések az (al) hornyokkal kapcsolódjanak, akkor a (k3) üregből a (kl) áttöréseken és (al) hornyokon át még akkor is folyadék juthat a fékhenger-dugattyú oldala felé, mikor az (al) hornyoknak (a2) vége a (ki) fékezőél alá kerül. Ha végül a dugattyúrúd forgatásával a (k2) áttöréseket az (al) hornyokkal hozzuk kapcsolatba, a visszafutás csakis akkor fejeződik be, mikor a hornyok (a2) végei a (k2) áttörések (k6) végei fölött fekszenek. A 17—20. ábrán látható fogauatosítási alaknál a fékezőfolyadék átáramlását közvetítő (11) hornyok az üreges dugattyúrúdba benyúló (L) ellenrúdon vannak alkalmazva. Az (N) dugattyúrúd falának három pár (nl, n2, u3) áttörése van, melyek egymáshoz viszonyítva a rajzon látható módon vannak elforgatva. Annak megfelelően, hogy az (nl, n2 vagy