41631. lajstromszámú szabadalom • Biztonsági tömlőkapcsolás vasúti légnyomású fékek számára
alsó végei egy gyűrűhöz vannak erősítve, melyet elfordulás ellen a szelepház egy kivágásába nyúló (n) retesz biztosít. A szelep alsó lapjának közepéből így félköralakú keresztmetszettel bíró (o) rúd áll ki, melynek lapos fölülete két szelepház összekapcsolása esetén a másik szelep (o) rúdjának lapos fölületével érintkezik. Az összekapcsolás előtt mindkét (e) szelep az (1) szelepülésen fekszik úgy, hogy a két szelepház közötti közlekedés meg van gátolva. Az (a b) szelepházak ekkor a 2. ábrán látható helyzetet foglalják el. Azonban mihelyt a szelepházakat s ezekkel együtt az (m) vezető léceket, (i) gyűrűket és (f) csavarorsókat összekapcsolás céljából egymáson elforgatjuk, az egymással érintkező (o) rudak lapos részei egymásra nyomást gyakorolva elfordulnak s a szelepek az ily módon föllépő forgató nyomaték következtében az (f) csavarorsókon eltolódnak és fészkeikről fölemelkednek úgy, hogy a két szelepház, illetőleg a két kocsi légvezetékei között összeköttetés jön létre. A szelepek eltolódásának határolására az (ni) vezető léceken kiképezett (p) ütközők szolgálnak, melyekkel a szelepek akkor találkoznak, midőn a szelepházak a 2. ábrabeli helyzethez képest 90( l -kal el vannak forgatva. Ennélfogva a fönti berendezés segélyével az egyes kocsik légvezetékei között már a szelepházak puszta összekapcsolása által szabad közlekedés létesíthető, míg a szokásos berendezéseknél a légvezetékekbe, ezeknek végei előtt zárócsapok voltak iktatva, melyeket a tömlők összekapcsolása után külön meg kellett nyitni. A szétkapcsolás a szelepházak ellenkező irányban való elforgatása által történik, minek következtében az (e) szelepek fészkük felé mozognak és az (1) szelepülésekhez szoríttatnak úgy, hogy a légvezetékeket még a szelepházak teljes szétválasztása előtt elzárják s ezáltal a sűrített levegőt a vezetékekben fogva tartják. Vonatszakadás esetén az önműködő fékhatás teljes biztossággal érvényesül, mivel a szeleptest fölső részébe vágott kis emelkedésű (h) csavarmenet és a megfelelő csavarmenettel ellátott (i) hüvely közt föllépő súrlódás teljesen elegendő arra, hogy a szelepeket fölemelt helyzetben tartsa úgy, hogy a légvezetékek véletlen elzáródása nem következhet be. Nagyobb biztonság kedvéért a szelep súlya, pl. valamely üregének ólommal való kiöntése ál tal úgy osztható el, hogy oly forgató nyomaték lépjen föl, mely a szelepnek fészke felé való mozgását megakadályozni törekszik. Azonkívül az (f) csavarorsó (r) hosszfurattal látható el, melybe egy rúgó helyezhető oly célból, hogy a (h i) csavarmenetek közötti súrlódást fokozza, illetve kopás esetén is kellő magas fokon tartsa. A leirt tömlőkapcsolás, bármily rendszerű és légnyomású és ürfékeknél, a rajzon föltüntetett kiviteli alaktól eltérően is használható, anélkül, hogy a meglévő berendezéseken a kapcsoló fejek kicserélésén, í 11. megnagyobbításán kívül egyéb változtatást kellene tenni. Ha egy régi kapcsoló fejet új kapcsoló fejjel akarunk összekötni, akkor az utóbbi (e) szelepét először az (o) rúdnál fogva kézzel elforgatjuk és ezáltal a nyitott helyzetbe hozzuk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Biztonsági tömlőkapcsolás vasúti légnyomású fékek számára, jellemezve azáltal, hogy a szelepek alsó részein egymásba kapcsolódó menesztő nyúlványok vannak elrendezve, melyek a szelepházak összekapcsolásakor egymáshoz nyomódva, elfordulnak és a szelepeket egyegy nagy menetmagasságú csavarorsón a nyitott helyzetbe mozgatják, míg a szelepeknek a nyitott helyzetben való rögzítésére egy-egy, a szelepházakban kényszermenetűen vezetett kis menetmagasságú csavaranya szolgál, mely a szelepeken kiképezett csavarmenetekkel kapcsolódik és vonatszakadás esetén a szelepeket súrlódás által nyitott helyzetben tartja. 2. Az 1. igénypontban védett biztonsági tömlőkapcsolásnak egy kivitele, jellemezve azáltal, hogy a nagy emelkedésű
