41616. lajstromszámú szabadalom • Betűöntőgép

menése előtt az (5) tárcsák (öntési magok) segélyével megemeltetnek (1. ábra), de csak a betiik félvastagságának megfelelő magasságra úgy, hogy a betűk megemelésük után is azon vájatokban fektisznek, melynek oldalait a válaszfalak határolják. A megemelés foganatosítási módja alább van részletezve. A mintatartók berendezése a következő: Mindegyikük lényegében a két (1) öntődob tárcsái között elrendezett (36) szekrénykéből áll (3. ábra), melybe a (4) és (5) lemezekből alkotott sort (2. ábra) lazán állítjuk be. A (4) lemezek a betűk leadásának helyzetében alul fölfeküsznek s fölfelé mozgásukban a (36) szekrényke (37) orra által akasztatnak meg (3. ábra), mely a (4) és (5) lemezek mindegyikének hátlapján kiképezett (38) bevágásban megakad. Az (5) lemezek (39) rugókon feküsznek (1. ábra), melyeknek hatása alatt a (38) kivágások alsó élei által képezett fokig, illetve a (36) szekrényke (37) orráig emeltetnek. Ezen állásban fölső homlokfölületeik a (4) lemezek fölső fölületeivel egy magasságba esnek. Ha azonban az (5) lemezeket a rúgóhatás ellenében a (36) szekrény a (38) kivágás magasságának megfelelő darabbal beszorítjuk, akkor két szomszédos (4) és a köztük fekvő (5) lemez között egy csatorna keletkezik, melyet a (22) födélnek fölfektetése által egy betütest számára szolgáló mintává egészítünk ki. Gondoskodunk továbbá oly berendezésről, mely minden egyes (5) lemezuek egyenkénti s a többitől független sűlyesztését engedi meg a leadási helyzetbe, hogy kizárólag azon betiiket önthessük meg, melyek számára a szekrény megfelelő csatornáiban még hely van. Minden mintatartóban kétoldalt a (40) sín van a (41) vezetékben elcsúsztathatóan ágyazva, mely a (42) rúgó hatása alatt a legmélyebb, a (43) és (44) ütközők által határolt helyzetében (2. ábra) megmarad. A sinek fölső végeiben a mintatartót egész szélességében átfogó (45) kilincs van elrendezve. Az (5) lemezeknek az 1. ábra jobb oldalán szemléltetett helyzetében a kilincs valamennyi (5) lemez (46) orra alatt foglal helyet. Ha azonban egy vagy több (5) lemezt lenyomunk, a kilincs azoknak (46) orra elől kitér, bekapcsolódik fölöttük és leszorított helyzetében fogva tartja azokat. A (42) rugókat oly erősre kell méreteznünk, hogy azok a (39) rúgók hatása ellenében valamenuyi (5) lemezt leszorított helyzetben fogva tarthassák. Az öntendő betűknek megfelelő (5) lemezeket a (48, 49) vezetékekben hosszirányban elcsúsztathatóan ágyazott és alkalmas emeltyűszerkezetekkel mozgatott (47) rudak szorítják le. Célszerű ezeknek minden írás számára egyenlő nagyságú mozgást kölcsönözni, csakhogy az írás nagyságának megfelelően az (5) lemezeket többé-kevésbbé lefelé kell mozgatni. Ezen cél elérésére a (47) rudak az (5) lemezeket csak bizonyos és mindig egyenlő darabbal nyomják le, míg a (45) kilincs bizonyos úton azok elé siet és azután az általa megragadott (5) lemezeket a (43) és (44) ütközőknek egymással való találkozásáig a (42) rú^ó hatása alatt teljesen leszorítja. A (4í) ütköző az írás nagyságához mérten beállítható. Az (1) öntődob mozgásának vége felé minden (40) sínnek (50) orra egy fix (51) ütközővel érintkezik (5. ábra); ezáltal a (40) sín a dobbal továbbforgó mintatartóhoz képest bizonyos darabbal emelkedik. Ennek megfelelően az előző munkamenetnél sülyesztett lemezek is a rajtuk nyugvó (83) betűkkel együtt megemelkednek úgy, hogy ezek a (32) kilincs által, mely a (30) és (31) ütközőknek egymásra való csapása folytán egy rúgó hatása ellenében egyidejűleg nyíló (22) födő alá nyúl, megfoghatók és kihúzhatók. A (44) ütközőknek alacsonyabb vagy magasabb beállítása szerint a (40) sinek (50) orrai hamarabb, vagy később találkoznak az (51) ütközőkkel. Ennek megfelelően a (40) sinek a (45) kilinccsel együtt többé-kevé3bbé, de mindig ugyanazon magasságra emeltetnek úgy, hogy a (47) rudaknak állandóan egyenlő nagyságú mozgása elegendő arra, hogy a (45) kilincsek az (5) lemezeket megfoghassák. A mintázó kerék