41471. lajstromszámú szabadalom • Ekeberendezés mótorikus szántásra
elforgatása által a fékeket meghúzni vagy meglazítani lehet. A talyiga a (tl) kézikerékkel működtethető (t) emelőcsavarral van ellátva, mely a földre helyezett (t2) lemezre támaszkodva a talyiga fölemelésére szolgál, ha a talyigakerekeket eltávolítani akarjuk. A 8. és 10. ábrában föltüntetett önműködő fékszerkezet arra szolgál, hogy megakadályoztassák, hogy az eke vigyázatlanság folytán a (D2) vagy (D3) csigákba ütközhessen. Ezen szerkezet két hengeres (u, ul) darabból áll, melyek az (ulO) fogazás segélyével kapaszkodnak egymásba, amidőn is a kapcsolási hely fölé az (u3) szorítócsavar segélyével gyengén megtartott (u2) hüvely van tolva. Az (ul) rósz szem segélyével az eke egyik (g) vagy (gl) részéhez van erősítve, míg az (u) rész az (u5) csapok segélyével a vontatókötél (u8) végéhez van erősítve. A (D2 és D3) csigák (u9) kerülete mellett (10. ábra) az (u7) szegmens van úgy elrendezve, hogy a szegmens és csiga között a vontatókötél éppen áthaladhat. Ha ellenben az eke annyira közel jön a csigához, hogy az (u) hüvely az (u7) szegmensbe ütközik, ez az (u2) hüvelyt hátratolja, mire az (u) és (ul) részek közötti kapcsolat megszűnik és az eke megáll. A berendezés használati módja a következő : A vitlatalyigát az (m4) kocsirúd segélyével a helyszínére vontatjuk, ezután mellső végével döntjük anpyira, hogy az (m3) gerendák mellső vége a földet érintse. Most a (t2) lemez aláhelyezése után a talyiga másik végét a (t) csavar segélyével fölemeljük addig, míg a talyigakerekeket eltávolíthatjuk. Ügyelnünk kell arra, hogy a csuklósan fölszerelt (t) csavar az emelés alkalmával kifelé dűljön, nehogy a lebocsátás alkalmával a csavar kitolassék. Ezután a (tl) kézikeréknek ellenkező értelmű forgatásával az (m3) gerendákat addig sülyesztjük, míg egészen a földre fekszenek. Most az (nl) dobról (1. ábra) lecsavarjuk a kötelet és a (D, Dl, D2) csigákon átvezetve, végét az eke (gl) szögletvasához erősítjük. Az (n) dobról szintén lecsavarjuk a kötelet és végét a (D3) csiga körül vezetve az ekék másik (g) szögletvasához erősítjük. Ha az (nl) dobot forgásnak indítjuk, az eke az 1. ábrabeli nyíl irányában fog haladni. Amint az eke a barázda végére jutott, a motor vezetője a (D2) csiga mellé állított munkás jelzésére az (n) dobot indítja meg, mire az (f) lemez az (y2) keretben eltolódik és az ekevasakat átváltja. Egyidejűleg az eke vezetője, ki a (bl) dobogón állott, átmegy a (b2) dobogóra, ahonnan az (i) kézikerék segélyével a gerendelyt megfelelően irányítja, majd pedig a (b) dobogóra áll, hogy testsúlyával az ekevas lesülyedését elősegítse. Ez ismétlődik minden barázda végén. Amint már említtetett a (D2) és (D3) csigákat időről-időre odébb helyezik, anélkül, hogy eközben a berendezést meg kellene állítani. A (Dl) csiga alkalmazása a (D2) csigát részben tehermentesíti és ennek áthelyezését megkönnyíti. A berendezés lehetővé teszi, hogy egyszerre két ekét járathassunk, ha a szántandó földtáblák egyenlő szélességgel bírnak, amidőn is az ekét az (U) kötélágba iktatjuk, íII. hogy a kötelet ne kelljen elvágni, ahhoz alkalmas kapcsolók segélyével kapcsoljuk. A második eke természetesen ellenkező irányban halad, mint az első. Ez esetben azonban a folytonos üzem nem lehetséges, mert 4—5 barázda után meg kell állítani a gépet, hogy a négy vezetőcsigát áthelyezhessük. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Motorikus ekeberendezés, jellemezve azáltal, hogy a kettős vitla segélyével mozgatott és vezetőcsigákon vezetett kötéllel vontatott eke egy függélyes és vízszintes síkban lenghetően ágyazott közös gerendelyre ellentett irányban szerelt, váltakozva működő ekevassal van ellátva, amidőn is a gerendely két karja az eke vázában határolt lökettel eltolható, a vontatókötél két ágához kapcsolt tolattyúval van összekötve úgy
