41376. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék ércek pörkölésére és összesütésére

4 soknál használt berendezések jellegzetes példáját adja és ezen berendezések használati módját is mutatja, amennyiben a nyilak a levegő és az égési gázok irányát jelölik. A 2. ábra szintén egy vázlatos metszetet tüntet föl és azt mutatja, hogy miképen használhatók az említett érctartányok, ha a találmány tárgyát képéző eljárás értelmében dolgozunk. A 3. ábra az eljárás foganatosítására szolgáló berendezés egy másik kiviteli alakjának vázlatos metszete, mely kiviteli alak úgy nyomás, mint szívás által előállított huzamhoz is alkalmas. A 4. ábra egy többé vagy kevésbbé hasonló berendezés metszete, mely azonban vákuum által előállított huzamhoz használható. Az 5. ábrabeli vázlatos metszet azt mutatja, hogy miképen foganatosíthatjuk az eljárást, ha fölfelé irányított léghuzamot használunk. A 6. ábra a berendezés oly kiviteli alakjának hosszmetszete, mellyel az ércnek a találmány értelmében való kezelését folytonosan végezhetjük. A 7. ábra a 6. ábrában föltüntetett érctartó két részének távlati képe. A 8. ábra a 6. ábra 8—8 vonala szerinti keresztmetszete. Az 1. ábrában, — mely mint föntebb említettem, azon készülékek szerkezetének és üzemmódjának jellegzetes példáját adja, melyek eddigelé az ércek kénmentesítésére és összesülésére alkalmaztattak, (1) az érctartány megközelítően függélyes falazását jelöli. Az ércmasszát a tartány (3) feneke tartja. A (4) csövön át oxigént, vagy más, az elégés, vagy az ércmassza belsejében foganatosítandó vegyi reakció föntartására szolgáló közeget vezethetünk be. Ezen bevezetőcső az ércet tartó (3) fenék alatt a (7) elosztótérben nyílik. Mint azt a nyilak mutatják, a gáz, vagy más reagens a (4) csövön át a massza alatt vezettetik be a (7) elosztótérbe és az ércmassza alján át fölfelé nyomatik, A folyamat bevezetésére az ércet a (3) feneken valamely módon meggyújtjuk. Az 1. ábra szerinti berendezésnél a fölfelé fúvott levegőnek a massza alsó részében levő, részecskékre kifejtett zavaró, vagy mozgató hatását némileg a massza fölül fekvő részeinek súlya egyenlíti ki, vagy győzi le, mint ezt a föntiekben megmagyaráztam. Ennekfolytán tehát az alsó részek többé, vagy kevésbbé összesülhetnek. Az ily módon az alsó zónában képezett összesült termék általában igen lyukacsos vagy cellaszerű és ezen terméken a légáramok, vagy légsugarak könnyebben hatolhatnak át, mint az eredeti, poralakú finomércből képezett masszán. Ennekfolytán azon mértékben, amint az elégés és az összesülés fölfelé- előrehaladt, a légáram emelőereje aránylag nagyobb és a massza fölső zónáiban az ércrészek mindig jobban és jobban tétetnek ki a mozgásnak, eltolásnak és zavarásnak. A levegőnek a többé vagy kevésbbé poralakú masszán át való fölfelé szorítása azt létesíti, hogy a fölső határoló fölületen «fuvólyukak» vagy «kráterek» képződnek, melyek ezen határolófölülettől többé vagy kevésbbé mélyre lefelé terjednek és a heves zavarok részére nemcsak központokat, hanem a levegő elillanása részére igen kis ellenállású csatornákat is képeznek. Ennek folytán a massza legfölsőbb rétegében az oxygén és az érc éghető részeinek reakciója nem egyenletes. Ezután a krátereket képező teljesen kiégett részek körül finom össze nem sült anyagrészek maradnak vissza. A 2. ábra egy berendezést és a találmány értelmében betartandó folyamatot mutatja, mimellett a régebbi eljárások és az ezekhez tartozó berendezés közötti különbség könynyen megállapítható. A 2. ábrabeli érctartány oldalfalai is (l)-el vannak jelölve. A massza alatt a masszát tartó (3) lemez van elhelyezve. Azonban ezen esetben a részek oly módon vannak kiképezve és elrendezve, hogy a levegő ellentétes irániban halad át az 1. ábrabeli berendezéshez képest A levegőt ugyanis az ércmassza fölső határolófölületén bocsátjuk be, honnét a levegő