41376. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék ércek pörkölésére és összesütésére
Megjelent 1908. évi március lió 21-éíi. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL. SZABADALMI LEIRAS 41B76. szám. XII/d. OSZTÁLY. Eljárás és készülék ércek pörkölésére és összesülésére. BENNITT FRED ÜGYVÉD JOLIETBEN. A bejelentés napja 1907 julius hó 31-ike. Jelen találmány fémeket tartalmazó anyagok különösen kénes és hasonló ércek kezelésére szolgáló eljárás újításaira vonatkozik. Az újítások különösen, — azonban nem kizárólagosan, — oly ércek és kohászati termékek kezelésére használhatók, melyek finoman szétosztott állapotban vannak. Az eljárás célja egyebek között az, hogy az anyagok gyorsan és takarékosan kezeltessenek; továbbá annak biztosítása, hogy az anyagok a kezelés után oly fizikai összetétellel bírjanak, miszerint az erre következő redukáló folyamatoknál gyorsan és olcsón legyenek kezelhetők; az eljárás célja továbbá az anyagok folytonos kezelésének lehetővé tételében áll, megkülönböztetésül azon eljárásoktól, melyek megszakítva foganatosíttatnak. A találmány a jobb megértés kedvéért az alábbiakban egy jellegzetes példa alapján van leírva azonban a találmány nincs valamely különleges anyagra, vagy a foganatosítás bizonyos részleteire korlátozva. Az eljárás értelmében kezelhető jellegzetes anyag gyanánt egyebek között ólomfényt, vaskovát és rézkovát tételezhetünk föl. A jelen célokra a nyers ércből álló masszát két alkatrészből összetett massza gyanánt tekinthetjük. Az egyik alkatrészt a poralakú vagy finoman szétosztott részecs kékből és a másik az aránylag nagyobb darabokból vagy csomókból áll. Mint az a kohászoknak ismeretes, az ércmasszának az első sorban említett része, mely az alábbiakban «fmomércnek» van nevezve, sok akadályt és költséget okoz, ha a benne tartalmazott fémet ki akarjuk választani. Tény az, hogy a finomérc lényeges veszteségekre vezetett. Az alapanyag másik része, nevezetesen azon része, mely az aránylag nagyobb csomókat vagy darabokat tartalmazza, (melyek körülbelül 1 cm. átmérőjű részekkel kezdődnek) fizikai összetétele folytán mindig eredményesen volt kezelhető. Ezen tény oka abban fekszik, hogy a csomók terjedelmük folytán oly módon helyezhetők a kemencébe, hogy oxigén, vagy más a megolvasztást létesítő gázok a masszán gyorsan áthatolhattak, amennyiben a gázok azon közökön áramolták át, melyek egy ily kemencetöltetnél természetszerűen jelen vannak. Ha azonban a részek bizonyos átmérő alá sülyednek (mint a föntemlített finomérc), akkor a részek oly kicsik, hogy a hézagok nem figyelhetők meg. Ennekfolytán az oxigénnak, vagy más gázoknak a kemencében levő, ily kis részekből álló tölteten való áthatolása gátoltatik és a fémtartalom taka-