41279. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kombinált vonalak és rácsfényképek előállítására

fényképezni nem lehetne. Sötét, vörös, sárga vagy kék színű, vagy eme színek ke­verékével festett alap alkalmazása nélkül az egymásra fotografálás nem volna lehet­séges. A munkát megkönnyíthetjük oly módon, hogy a negatívot átlátszó hártyán állítjuk elő, mely vagy egész tömegében, vagy fö­lületen a föntebb jelzett nem aktinikus hatású színekkel van festve, vagy pedig teljesen színtelen. Ebben az utóbbi eset­ben a hártyákat a fölvételnél fekete, vagy pedig a föntebb jelzett, nem aktinikus ha­tású színekkel festett alapzatra fektet­jük. Ennek a most jelzett módszernek az az előnye, hogy a fekete színben fehér alapzatra rajzolt mintákat fehér vagy kék festékkel másolhatjuk az átlátszó hártyára, még pedig az eredeten alkalmazott illesztő­keresztekkel együtt. Fényképezés előtt a különböző hártyákat az alapzatra erősít­jük oly módon, hogy a keresztek egymás fölé kerüljenek, ekkor a hártyákat az egy­más után következő lefotografálásuk cél­jából egymásután el kell távolítani. Lehetne a virágoknak és tollrajznak fe­kete alapon újból való megrajzolása helyett fotografikus úton előállított másolatokat is negatív minták gyanánt használni. Eb­ben az lesetben is a világos, illetve át­látszó féltónus képeket és vonalas rajzo­kat egyenként a fölvételnél kémiailag ha­tástalan színekkel színezett vagy át nem látszó kerettel lefödve egymásután és egy­más fölé másoljuk ugyanazon a fényérző lemezen. A találmány tárgyát képező eljárás azt is lehetővé teszi, hogy a virágok vagy le­velek különböző részeit különböző rácsok segélyével bontsuk el, amennyiben ekkor ugyanazon a lemezen egymásután nem két, hanem három vagy több fölvételt készí­tünk. Ebből a célból az egyik féltónus minta fölvételénél keresztrácsot, a máso­dik, pl. a föntebb jelzett virág egy ré­szét képező féltónus minta fölvételénél pedig egyszerű vonalas rácsot használunk úgy, hogy a rácsok vagy ernyők változta­tásával egymás meljett különböző rácsosa­tokkal létesíthetünk. Ha szövetnyomtatásra szolgáló hengereket kívánunk fotomechani­kus úton előállítani, eljárásom szerint a mintát különböző hasettáló rácsok közbe­helyezésével számos hasettavonalra bont­hatjuk el és ezeket a körvonalakkal és a vonalas rajzokkal a most jelzett vonalak­nak ugyanarra a lemezre való fölvételével egy képpé egyesíthetjük. Fél- és egész tónusú képeknek ugyan­azon az alapon való egyesítése céljából le­hetséges, de nem mindig előnyös QjZ* QjZt G i" járás is, hogy az ugyanahhoz a mintához tartozó két, pontosan egymásra fektetett fél- és 'egész tónus hártyát, melyek közül az egyik átlátszó, színtelen hártya és a másikon fekszik, először rács közbeiktatása mellett egyidejűleg fényképezzük le, az­után pedig a vonalas rajzot külön, rács al­kalmazása nélkül még egyszer fölvesszük. Ekkor a vonalas rajznak az első fölvétel­nél létesült rácsozatát a második fölvétel részben vagy teljesen eltakarja. A rács- és egész tónus képeknek egy le­mezen való egyesítését nemcsak fotografi­kus fölvétel, hanem rácsfoliák közbehelye­zése mellett történő másolás által is vé­gezhetjük. Az első sorban említett mód­szert azonban minden oly esetben szükség­szerűen kell alkalmazni, amelyben külön­böző méretekben való reprodukálásról van szó, vagy amelyben a képet különböző rá­csok, objektívek és ernyők segélyével el kell bontani. Ezek a föntebb leírt eljárá­sok előnyösen alkalmazhatók az úgyneve­zett gigantografiai esetében is. Ha arról van szó, hogy meg nem szakí­tott vonalakat (körvonalakat) vonalak ál­tal elbontott fölületekkel (hasűrákkal) egye­sítsünk, mint az pl. szövőipari célokra szol­gáló fotogravüröknél szükséges, a hasürák és meg nem szakított vonalak egyesítését akként végezzük, hogy ugyanarra, a fény­érző rétegre először a körvonalakat, az­után pedig a ráccsal elbontott fölületet fényképezzük le. Lehet a leírt eljárást akként is egysze­rűsítni, hogy nem készítünk két különböző fölvételt egy és ugyanazon a lemezen, ha-

Next

/
Oldalképek
Tartalom