41262. lajstromszámú szabadalom • Gőzfátyoltüzelés

közlik, azon közös hátránnyal bírnak, hogy minél jobban sikerült a füstemésztés (a tüzelőanyagrétegnek a gőz által magával ragadt levegővel való terjedelmes beszórása folytán), annál kedvezőtlenebbül befolyásoltatott a tüzelés teljesítménye és pedig a léghuzam zavarása által. A hosszú csövek azon hátránnyal bírnak, hogy gyorsan elégnek; ellenbein a rövidebb csövek vagy fúvókák eddigi foganatosítása azon hátránnyal bír, hogy az oldalfalakba ütköző gőzsugarak a rostélyközép felé viszszavettetnek úgy, hogy a gőzfátyol ahelyett, hogy a csőfalsarkokba és a szomszédos oldalfalrészekre kerülne, a közép felé összehúzódik és a csőfalsarkoknál és az oldalfalakon képezett füstgázok nagy része akadálytalanul elillanhatik. Ezenkívül az oldalfalaktól a közép felé visszavetett gőzsugár a fűtőgázokat az elsalakosításhoz jobban alkalmas rostélyközép felé hajtja és így a salakosodást elősegíti. A találmány szeriinti berendezésnél — mely azt célozza, hogy a gőz a tüzelésre egészen más műszaki hatást fejtsen ki — a fúvókafuratok az eddigi foganatosításokkal ellentétesen oly módon rendeztetnek el, hogy a folytonos gőzfátyolt képező gőzsugarak közül a legkülső sugarak a csőfalsarkokba irányittatnak, mint ezt a 3. ábra mutatja úgy, hogy a gőzsugarak fölülről nézve nem hatszögben fekszenek, mint eddigelé (mely hatszög két sarkát a két szélső fúvókafurat, két sarkát az oldalfalakon való ütközési pontok és két sarkát az ismét összehúzott gőzfátyolnak a csőfalon való ütközési pontjai képezik), bar nem négyszögben (melynek két sarkát a szélső oldalsugarak furatai és két sarkát a csőfalsarkokban való ütközési pontok képezek) úgy, hogy a rostélyfölületnek csak körülbelül 50%-a födetik be a kilépő sugarak által. Az ezen fúvókák által előállított gőzfátyol mindig jobban és jobban szétoszlik, míg a csőfalat egész szélességében éri és amennyiben lefelé, a tüzelőanyagréteg felé irányíttatik, a rostély légátbocsátó viszonyait oly módon megváltoztatja, hogy a kürtő által beszívott légáram főleg a gőzsugarak által be nem födött, két oldalt fekvő háromszögföliileten, tehát különösen az ajtófalon és az oldalfalakon halad át, és pedig az ajtófalon erősebben és a mellső oldal felé fokozatosan gyöngébben. Az ezen gőzsugarak által előállított műszaki hatás folytán a fűtési technika legfontosabb szabályának megfelelően, — mely azt kívánja, hogy a tüzelőanyagréteg vastagsága azon rostélyrészeken magasabban tartandó, melyeken a légáthiatolás erősebb — módunkban áll a tüzelőanyagréteget oly alakban ágyazhatni, amint ezt az 1. és 2. ábra megközelítően mutatja, azaz a rostély hosszirányában ékaiakban és a harántirányban teknőszerűen elrendezni, miméi lett a gőzsugarak vastagságának szabályozása által a rostélyon a légátbocsátó viszonyok ezen kedvező változtatását a szükséghez képest végezhetjük. E célra a gőzfúvókához haladó gőzvezetékben egy (R) szabályozószerkezet (1. ábra) van elrendezve. Mint az a 3. ábrából látható, a gőzsugarak ezen berendezésnél a csőfaltól az oldalfalak és az ajtófal felé, tehát a középről visszavettetnek és a tűzgázok elhajtatnak azon rostélyrészektői, melyek legjobban hajlanak salakosodásra. Ennek folytán ezen berendezéssel a következő előnyöket érjük el: 1. A tüzelőanyag nagyobb része az ajtófalnál és az oldalfalaknál eltüzelhető, mely fölületek t&hát részben magasabb tüzelőanyagréteggel való közvetlen érintkezés folytán, részben a közelükben előállított tűzgázok kisugárzása által intenzivebben fűttetnek. 2. A rostélyrészeken a csőfalnál és a szomszédos rostélyközépen kevesebb salakképző maradék válik ki, mert e helyeken aránylag kevesebb tüzelőanyag égettetik el. 3. Minthogy a tüzelőanyagréteg teknőalakban ágyazható, ennélfogva a tüzelőanyag az oldalfalak és az ajtófal mentén leszórható, honnét a nagyobb darabok a közép felé gördülnek. Ennek következtében tehát a salakosodásra inkább hajló