41260. lajstromszámú szabadalom • Gép vasúti talpfák kapcsolására és futására
a (d) és (f) tárcsákon futó szíj segélyével a (g) tengelyt hajtja. Ez utóbbinak (k) tárcsája viszont az (n) tengelyt forgatja a keresztezett vagy nyitott (m), ill. (1) szíj segélyével az egyik vagy másik irányban, aszerint, amint ezen szíjak egyike vagy másika van a két fölékelt (o p) korong közötti (q) laza korongra tolva. Az (n) tengely a kúpkerekű (1) és (2) áttételek segélyével a két (s) fúrót hajtja, melyek a (t) talpfa (3) és (4) lyukainak fúrására szolgálnak és mélyeknek (r) orsói akként vannak az őket hajtó kúpkerekek agyába szerelve, hogy azok egy meg-felelő szerkezet segélyével a fúrás műveletének megfelelően előre és hátra tolhatók. A találmány szerint már most a (g) tengellyel a (h) kapcsolás útján az (i) tengely van összekötve, mely a (v u) tárcsákon (2. ábra) futó szíj és a kúpkerekű (18 19) áttételek útján a két (20 21) csavarvágó fúrót hajtja, melyek forgásuk közben föl- és alá mozgathatók és melyek :az (A) szerkezet segélyével fúrt (3) és (4) lyukakba az említett csavarmeneteket vágják be. A (t) talpfákat a (3) és (4) lyukak fúrása után a (B) szerkezetnek (20 21) fúrói alá toljuk és pedig akként, hogy mindegyik talpfának egy-egy lyuka egy-egy fúró alá jusson. Ily míódon lehetővé válik a talpfák hosszától függetlenül és a gépnek minden előzetes beállítása nélkül egyszerre két lyukat megmunkálni. Az (A) szerkezetnek (1. ábra) (s) fúróit a 6. ábrában föltüntetett módon előnyösen akként szerkesztjük, hogy a vágó fejnek (d) átmérője valamivel kisebb legyen, mint a spirális meneteknek (D) átmérője. Ezáltal ugyanis elérjük azt, hogy a spirális menetek a fúrt lyuknak falához hozzászorulnak és következésképen ezien lyuk akként hát a spirális menetekre, mint egy csavaranya úgy, hogy a fúrók, a forgásiránynak a fúrás befejezésével való megfordításánál, önműködően löketnek ki a fúrt lyukakból. A 4. ábrában oly talpfa végének harántnfretaete van föltüntetve, mely fejes csapok segélyével biztosítandó és melynek (3) lyuka a csapfejek bújtatása céljából a már említett (22 23) bújtató fészkekkel van ellátva. Megjegyzendő, hogy a két csapfej közül az egyik egy különálló, utólag fölcsavarolandó részt képez. A (22 23) bújtató fészkek fúrására a 3. ábrában föltüntetett (C) szerkezet szolgál, melynek (i) tengelye ugyanoly módon kapcsolandó össze az (A) szerkezettel (1. ábra), mint a már leírt (B) szerkezet. Az (i) tengely ezen foganatosítási alaknál a (z) tengelyt hajtja, melynek mindegyik (5) és (6) szíjkorongján egy keresztezett és egy nyitott (15), ill. (14) szíj fut. Ezen szíjak az egymással szemközt elrendezett (7) orsóknak hajtására szolgáló (9 10 és 11 12) tárcsákkal működnek együtt, melyek közül az előbbeniek, vagyis a (9 10) tárcsák ékek segélyével a (7) orsóknak hosszirányú hasi tékaival kapcsolódnak úgy, hogy a (7)o> sók a (9 10) tárcsákkal együtt forognak, de ezekben hossziránybán eltolhatók, míg a (11) és (12) tárcsák forgathatóan vannak a (7) orsókra szerelvé. A (7) orsók', melyek csavarmenetes részükkel a helytálló (13) csavaranyákban vezetődnek, az (y) fúrókat hordják, melyek az 5. ábrában föltüntetett módon vannak szerkesztve. A szokásos kúpalakú fúró csúcs helyett ugyanis a hengeres (w) csúcs van elrendezve, mélyre az (x) kúp van szerelve, mély utóbbi a bújtató fészkek fúrásánál a talpfának már előzetesen [az (A) szerkezet segélyével] fúrt lyukába behatolva, az (y) fúrónak (5. ábra) helyes, központos vezetését biztosítja. Az (y),fúró továbbá a (24) korongot hordja, mely körülbelül a bújtató fészkek mélységének megfelelő távolságban van fúró végétől elrendezve úgy, hogy ezen korongnak megfigyelésével mindig meg lehet állapítani, hogy miely pillanatban érték el a bújtató fészkek a kellő mélységiét. A működés módja az előzők alapján önkényt kiadódik: Az (i) tengely forgásánál és a (14 15) szíjak kellő helyzeténél a (7) orsók oly irányban forgattatnak, hogy azok a (13)
