41237. lajstromszámú szabadalom • A kocsiról működtethető váltóállító berendezés közúti vasutak számára

Megjelent 1908. évi március hó 12-én. MAGY. -jW KIR. SZABADALMI fBw HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 41287. szára, v/a/l. OSZTÁLY. A kocsiról működtethető váltóállító berendezés közúti vasútak számára. KÖNIGSBERGER GYULA MÉRNÖK BUDAPESTEN. A bejelentés napja 1907 május hó 6-ika. Közúti vasutaknál gyakori közlekedési akadályt képez azon körülmény, hogy a vonalelágazásoknál levő váltók állítása cél­jából a kocsivezetőnek a kocsiról le kell szállni. Ha pedig külön váltóállító kö­zegek alkalmaztatnak, a nagy számban szükséges személyzet az üzemköltséget nagy mértékben növeli. Jelen találmány tárgya oly berendezés, melynél a váltó a kocsiról menetközben állítható, anélkül, hogy a kocsivezetőnek le kellene szállni vagy külön személyzetet kellene alkalmazni. A mellékelt rajzon a találmány tárgyá­nak egy foganatosítási alakját az 1. és 2. ábrán fölülnézetben és oldalné­zetben tüntettük föl; a 3. ábra a vezérlő szerkezet a 4. ábra A—B vonala szerint vett metszetét, a 4. ábra a 3. ábra keresztmetszetét mu­tatja. A találmány értelmében a váltó két (a) nyelve a (b) rúd útján egymással össze van kötve. A (b) rúdhoz csuklósan csatlakozik a (c) kar, mely a (d) talpban ágyazott (e) ív­ben folytatódik. Ezen ív két (f, g) pecekkel van ellátva, melyek kevéssé az utca színe fölé nyúlnak. A váltó átállítása az (f, g) peckek egyike által eszközöltetik. Ezen célból a kocsi a 3. és 4. ábrán föltüntetett vezérlő szerke­zettel van ellátva, melynek lényegét a két (h, i) kar képezi, melyek sémásan az 1. áb­rán is jeleztettek. A (h, i) karok rendes körülmények között fölemelt helyzetben vannak, hogy a kocsi járása közben az út­testet ne súrolják. Ezen helyzetükben a ka­rokat a (k) rúgó tartja meg. Ha a kocsi a váltóhoz közeledik, a kocsi­vezető a (h, i) karokat tartó (1) rúdat le­nyomja, ami menet közben történhet, anél­kül, hogy a kocsivezetőnek helyét el kel­lsne hagyni. A lenyomás közben az (1) rúd az (m) korongban levő (n) rések és a be­rendezés tokján levő (o) nyúlványok által vezettetik. Ha az (1) rúd annyira lenyoma­tott, hogy az (m) korong az (o) nyúlványok alá került, a kocsivezető az (1) rúdat és vele a (h, i) karokat a rúd fölső végén levő fo­gantyú, kézikerék stb. segélyével elforgatja. Aszerint, amint a váltót jobbra vagy balra kell átváltani, a (h) vagy (i) kart kell mű­ködési helyzetébe hozni, melyet a (p, q) ütközők határoznak meg. Ha a megfelelő (h, i) kar működési helyzetbe hozatott és a kocsi eléggé előre haladt, az illető kar vé­gén levő vezető fölület a megfelelő (f, g) pecekbe ütközik és a váltót átállítja. Mi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom