41222. lajstromszámú szabadalom • Szabályozó rendszer egy- vagy többfázisú váltakozó áramú üzemek számára

5 melyek áramátalakító vagy egy, a kaszkáddal csupán elektromosan kapcsolt mótor alkalmazásával járnak, úgy a 2. és 2/a., ill. 3. és 3/a. ábrákban föltüntetett elrendezéseket használhatjuk és a szekundarmótort váltakozó áramú kommutátormótor alakjában szerkeszthetjük. A primármótor szekundárfegyverzete ekkor úgy választandó meg, hogy a benne keletkezett feszültség éppen a kommutátor-mótor feszültségének felel meg, és célszerűen úgy méretezzük a szekundar kommutátormótort és úgy választjuk meg az önindukciót, hogy a transzformátorok vagy egyéb indító szerkezetek az indításnál szükségtelenné válnak és a fordulatszámot ekkor hasonló módon szabályozhatjuk, amint ez föntebb az egyenáramú motornál volt leírva, vagyis a szekundtirmótorok gerjesztésének szabályozásával. Ezen motorokat azonban könnyen úgy is szerkeszthetjük, hogy a berendezés tág határok között önszabályozó lesz. Ez a 4. és 4/a. ábrában föltüntetett elrendezésnél is bekövetkezik. Világos, hogy ezen berendezés körülbelül önszabályozólag működik, ha pl. az áramátalakítót állandó áramforrásból gerjesztjük, mely egyszersmind az áramátalakító megindítására is szolgálhat, míg a motorokat esetleg az áramátalakító egyenáramú oldaláról gerjeszthetjük. Az áramátalakítónak a primarmótorra kifejtett kompenzáló hatása ekkor minden terhelésnél körülbelül állandó marad, míg az egyenáramú mótor gerjesztése önműködően, tehát utánszabályozás nélkül az áramátalakítónak csökkenő fordulatszámánál, vagyis a motorok emelkedő fordulatszámánál csökken és így önműködően áll be közelítőleg az illető fordulatszámnak megfelelő gerjesztésre. A csoport megindítása ekkor egyszerűen a(R) indítóellenállás fokozatos rövidre zárása által történik, míg az (r) szabályozó ellenállás a további fordulatszám szabályozáshoz és a megállásnál a hasznos fékezéshez használható. A 4. és 4a. ábra szerinti kapcsolás még azon előnnyel is bír, hogy esetleg váltakozva működtethető váltakozó- és egyenárammal. Erre pl. oly vasutaknál van szükség, melyeknél az interurbán-forgalmat váltakozó árammal, a városi forgalmat pedig egyenárammal kell lebonyolítani. A berendezést természetesen többféleképen foganatosíthatjuk, az áramátalakító valamely más alkalmas indítócsoport, kettős gép, vagy a Leonhard-féle kapcsolású csoport által helyettesíthető. Az egyenáramú motorok továbbá series motorok alakjában szerkeszthetők stb. A 2. és 2a., ill. 3. és 3a. ábrabeli elrendezések megfelelő kivitelnél egészen önműködően szabályozhatnak és a kommutátormótor az indulási periódus elején maximális munkát adna le, a fordulatszám emelkedésénél és a primarmótorból vett áramnak ezzel csökkenő feszültségénél és frekvenciájánál, önmagát egészen önműködőlég fokozatosan tehermentesítené. Ha kívánjuk, úgy itt is lehet a primármotor szekundar fegyverzetét a teljes fordulatszám elérésénél ellenállásokon keresztül vagy önmagában rövidre zárni. A pontosabb fordulatszám-szaporodást és az elektromos fékezést megfelelő szabályozással könnyen lehet a kommutátor motoron eszközölni. A szekundar váltakozó áramúkommutátormótor akár series, akár shunt, akár pedig kompenzált mótor lehet. A kommutátormótor itt minden esetben legalább is épp oly jó, de sőt iobb föltételek mellett dolgozik, mint a rendes üzemben alkalmazott kommutátormótorok; egyrészről a szekundar motorban a fordulatszám emelkedésénél az abba vezetett feszültség önműködően csökken, másrészről pedig az energia szállításában csupán a mindenkori erőszükségletnek megfelelően vesz részt, főképen az indítás alatt, míg közelítőleg teljes fordulatszámnál majdnem teljesen tehermentesítve van. Üzeme majdnem kizárólag időszakos és így aránylag kicsire méretezhető és legalább is egy oizonyos fordulatszámtól kezdve, esetleg a primármótor fáziseltolásának kompenzálására használható. A váltakozó áramú kommutátormótoroknak egyéb alkalmazási tereivel szemben itt előnyös, hogy transzformátort nem kell alkalmazni, még ha a berendezés magas feszültségű üzemekben alkalmaztatik is. Ez