41221. lajstromszámú szabadalom • Vonós zongora

17. ábrán a vonó leszorítására szolgáló rúgós emelő elrendezését tüntettük föl; a 18. ábra az elforduló húrtalpaknak létraszerű testben való ágyazását fölül- és oldalnézetben mutatja; a 19. és 20. ábrán az elforduló húrtalp különböző foganatosítási alakjait tüntettük föl, melyek segélyével a húrtalp a különböző húrágyazásokhoz alkalmazható; a 21—26. ábrán végül az elforduló húrtalp és a billentyűemelő összeköttetésének több foganatosítási alakját és a hangtompítók kiképzését mutattuk be. A rajzon foganatosítási példakép egy vonós zongorát tüntettünk föl. Az (a a')-nél a hangszer (A) keretén megerősített (B B') húrok magukban véve ismeretes módon vannak a támasztékok és a (C) hangfenék fölött megfeszítve és az (a2 a3) hangoló szegekre erősítve. A (B Bl) húrok szintén magukban véve ismeretes módon vezettetnek el az (fi) elforduló húrtalpak fölött, melyek átal a 3. ábrán látható módon megtöretnek. Az elforduló húrtalpak és a húrok által azok megtörése által képezett háromszögek a nyugalmi helyzetben a hangfenékhez rézsútosan állnak (úgy, mint az 5. ábrán föltüntetett harmadik elforduló húrtalp); a megfelelő billentyűk lenyomása folytán az elforduló húrtalpak fölemeltetnek és a hangfenékhez lehetőleg merőlegesen állíttatnak (mint az 5. ábrán föltüntetett első, második és negyedik húrtalp), minek folytán az illető húrok az (F) hanggerjesztőhöz (vonóhoz) szoríttatnak. A vonó ismeretes módon az (f f') korongok fölött futó végtelen szalag (2. ábra) alakjában van kiképezve és tetszőleges módon, pl. az (f2) hajtó zsinór és az (f3) hajtó korong útján (melyek helyett egy kis elektromotor vagy efféle is alkalmazható) hajtatik. Az (f4) súly (2. ábra) az (f) korongot, mely vezetékes csapágyban van megtámasztva, kifelé húzza és ezáltal a vonót megfeszítve tartja. A (G) billentyűemelők közönséges zongorabillentyűzet módjára vannak berendezve, azaz a (g) peckek körül elfordulhatnak és hátulsó végükön a még leírandó és már a találmány tárgyát képező módon vannak az elforduló húrtalpakkal összekötve. A hangtompítók, melyek az érintett húrokat a billentyű eleresztése után elhallgattatják, a közönséges zongoránál ismeretes módon vannak elrendezve. A húrok kilengésének megfelelően a tompítókat célszerű a 25. ábrán feltüntetett módon elrendezni, azaz célszerű a hangtompítók fölső végeit, melyek a hangfenéken vagy a bangfenék fölött elrendezett közös sínre vagy effélére vannak erősítve, a húr kilengése alatt leírt kúp alakjához alkalmazni; a hangtompítók fölső vége megfelelően meg van görbítve. A jelen foganatosítási alaknál egy. darabból készített hangtompítót tüntettünk föl. Némely esetben célszerű a hangtompítót két darabból oly módon készíteni, hogy a meggörbített fölső rész a hangtompító nyelével nyomó csavar vagy hasonló által beállíthatóan van összekötve. Egy ily foganatosítási alak a 26. ábrán van föltüntetve. Ezen elrendezések által elérjük, hogy a húrok elhallgattatása gyorsan és biztosan történik. Ezen általánosságban ismeretes hangszeren alkalmaztattak a találmány tárgyát képező újítások és javítások. A húrokat tartó emelők eddig bakok közé feszített csúcsokra voltak fölfektetve. A fölfekvés ezen módjánál a húrok által kifejtett nyomás a hangfenékre a hang erősségét befolyásoló módon vitetik át; mihelyt továbbá a csúcsok már nem helyezkednek el egészen központosán, a húrok zavaró módon eltolódnak. A találmány értelmében a húrokat tartó testek húrtalpakkép és pedig elforgathatóan vannak kiképezve. A 6—11. ábrán az új fölfekvési módnak több kiviteli alakját tüntettük föl, melyek szerint a hang színezetének megfelelően különbözőkép kiképezett (H) húrtalptestek vagy a (J) csapágyban elforgó (K) tengely körül vagy külön csapágy nélkül a megfelelő oldaltámasztékokkal ellátott (J') alapzat körül elforgathatok. A 6. ábrán föltüntetett elrendezés szerint az elforduló húrtalp a (K) tengely körül elforgó (H)