41218. lajstromszámú szabadalom • Önműködő lőfegyver

ről megnyomott (13) menesztő lebillenti az emeltyűt, mely ismét visszahúzza a kinyújt tott (12) kart, miáltal az (a) zároláshoz szükséges mozgásokat teljesíti. A (9) tölténytár oly újításokkal bír, hogy abba töltényeket a szokásos magazinok mellőzésével szabadon vagy tetszés szerinti csúsztató keret segélyével behelyezhetünk, melyeket azután a tár a -csőbe való juttatásra alkalmas helyzetbe hoz. Ezen célra szolgálnak a vezetékcsatorna (f) és (d) falai hosszában elrendezett (e) és (el) szorítólécek, melyek a töltény oldalának körülfogására alkalmas íveléssel birnak, ferde ós szélesebb alapon úgy vannak elrendezve, hogy az (1) rúgók által fölszorítva, a tár nyílását szűkítik, miáltal a töltény leszorítva tartatik és alól még a (c) rúgóval hajtott (a) kilincsre támaszkodik. A (c) spirálrugók a (d) és (dl) részekbe ágyazott és szilárdan álló (b) tengely körül vannak elrendezve, egyik végükkel az (a) kilincs oldalfalára támaszkodnak, s azt körülhajtani törekednek. Ha az üres tölténytárba töltényeket vezetünk^be, akkor az (e) és (el) szorítólécek a reájuk gyakorolt nyomás elől oldalt és lefelé kitérnek, áteresztik a töltényeket, melyek azután a vezetékcsatornában, az (a) kilincs visszanyomása mellett, körben elhelyezkednek. Ha a fölülről jövő nyomás megszűnik, akkor a szorítólécek ismét előnyomulva zárkóznak, s a behelyezett töltényeket úgy tartják, hogy azok a záróhenger útjába kerülnek, mely a felsőt kiragadja és a töltőűrbe tolja. A tölténytár egy dobmagazin és ezen alakjánál fogva azon előnnyel bír, hogy dacára, hogy az eddig használtaknál is több töltényt képes befogadni, mégis elfér a fegyver ágyazatán belül és nem képez kiugró részeket. Azonkívül részeire szétszethető. Az (U) alakú (g) köpeny határolja a vezetékcsatornát, s belső oldalán lévő (h) sínnel fogva a (d) és (dl) részeket tartja. Ha ezen (g) köpenyt oldalt kihuzzuk, akkor a (d) és (dl) részek föltárulnak, s a tár falába ágyazott (j) és (k) síneknél fogva a beágyazott (b) tengely, (a) hajtókilincs ós az (é) és (e) szorítólécekkel együtt a hornyokból kihúzhatók lesznek. (5. ábra.) SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Önműködő lőfegyver, melynél a visszaható erő által mozgatott cső csupán 1. cm.nyire löketik vissza, jellemezve azáltal, hogy a (11) emeltyűnek, mely egy félkörben forgatható (12) karral van meghosszabbítva, ékalakú (13) toldatára a (2) tok visszafelé mozgás alatt, a szekrényben és előtte elrendezett (18) ütköző oly hatást gyakorol, hogy az emeltyű a (17) tengely körül leforog, miáltal (12) karja a (16) csappal a (20) vezetékben oly helyzetbe jön, hogy a (14) rúgó által kifejtett nyomás folytán (12) karját hátracsúsztatja, a (18) menesztő és (13) ütköző ellenkező oldalainak hatása alatt pedig ismét visszahúzza a (12) kart, mely a (11) emeltyő fölé forog és a zároláshoz szükséges mozgásokat végzi. 2. Önműködő lőfegyver, melynél a gázok által gyakorolt nyomás a zárolóhengert a helytálló csőben és kellően elzárt minimális térben hátramozgatja, jellemezve azáltal, hogy a visszalökött záródugattyú (31) retesze a (18) menesztőbe kapcsolódik és azt magával ragadva a (11) emeltyű (13) toldatához nyomja, miáltal az emeltyű leforgattatik, el őre menesztésekor pedig a (10) rekülrúgó által visszahelyezett ütköző ugyanazon mozgásokat ellenkező irányban végezteti'és zárol. 3. Hengeres záródugattyú az 1. és 2. alatt igényelt önműküdő lőfegyverekhez, jellemezve azáltal, hogy a tulajdonképeni zárolóhenger egy kihúzható (4) palásttal vétetik körül, melynek előrészén kiképezett váll és a zárolóhenger hátsó fala közé illesztett gyengébb (7) rúgó által tartatnak egymáshoz szorítva, a zároló rögzítő szerkezetének kikapcsolását pedig a mechanizmus által meghúzott palást eszközli, melynek alján, kiképezett hossznyílás vége az (5) ütőszöghez érve, annak (23) kampójába ütközik s az ütőszöget kihúzza, miáltal a zárófejben: alkalmazott rögzítő szemölcsök szabaddá válnak. 4. Tölténytér az 1. ós 2. alatt igényelt önműködő lőfegyverekhez jellemezve, azál-