41206. lajstromszámú szabadalom • Berendezés kábelek fektetésére és kapcsolására telefon előfizetői vezetékeknek teljesen föld alatt való hozzávezetéséhez
— 2 -nincsenek, csak három érpár van elrendezve, melyek a (VI, Dl. ós V2, D2) sokszorosítószekrényekben egymással össze vannak kötve. Az egyes sokszorosítószekrényekben már most (mint a rajzból könnyen belátható), ehhez a (3) érpárhoz mindenkor (6) kapcsolatot létesíthetünk, a miért is ezen szekrényeket sokszorosító szekrényeknek neveztük. A kábelelosztóknak, sokszorosítószekrényeknek és az ezekhez tartozó végelzáróknak berendezése és szerkezete az 1—8. ábrákon látható, melyek közül az 1. ábra egy kábelelosztó alaprajza, a 2. ábra annak A—B. vonal szerinti, a 3. ábra pedig C—D. vonal metszete, míg az 5 —7. ábrák ugyanazon elv szerint alkotott sokszorosítószekrényt tüntetnek föl a hozzá való végelzáróval, alaprajzban és metszetben, a 4. ábra a lamellék egy szerkezeti megoldását, s végül a 8. ábra a kábelek megerősítési módját mutatja. Mindkét szerkezetnél, valamint a végelzárónál lényeges és közös az a különleges kiképzés, mely szerint a kábelt alulról vezetjük be, továbbá a fésűszerű megerősítő-szerkezet, mely az érvégek összekapcsolását lehetővé teszi. A kábelelosztószekrény fenekében (1—3. ábra), mely kábelelosztó, mint a fentiekben már említve volt, egy (p) fő-kábel és két vagy több (q, q) közbenső-kábel közé iktatandó, ezen (p) fő- és (q, q) közbenső kábelek bevezetésére alkalmas tölcséralakú (al, a2, a3) toldatokat rendezünk el, amelyekben a kábelvégeket egy-egy megfelelő kivágásban elrendezett (e) szorítópofa segélyével (8. ábra) megerősítjük. Minden egyes kábelvég fölött van egy fölfelé és lefelé, különböző szögek alatt álló, nyúlványokkal biró, egymás mellett elrendezett 8 külön-külön elszigetelt lamellákból összetett fésűszerű szerkezet. Ezen nyúlványok vagy karok közül az alsókhoz mindenkor a kábel egyes ereit hozzáforrasztjuk, míg a fölsőketa másik kábel hasolón szerkezetű berendezéséhez kapcsoljuk. E célból az emiitett lamellák fölső (c) karjai előtt egy-egy fiberből vagy efféléből készült (0) lécet rendezünk el, melynek furatain egy-egy összekötő drótot vezetünk keresztül, mimellett megfelelő számozás alkalmazásával az áttekintést a létesítendő kapcsolások fölött lényegesen megkönnyebbítjük. Az összes lamellákat egy vagy két rúd tartja össze, és az egész szerkezetet a (dr d) tartók segélyével oly módon erősítjük meg, hogy az egész lamellaállvány a kábelfej alakítása céljából leszerelhető, és az egyes kábelerek a lamellák alsó karjaival kényelmesen összeköthetők legyenek. Ha ez megtörtént, úgy a (c) lamellákat a (d, d) állvány segélyével a fenéklaphoz erősítjük, és az egyes ereket a lamellákhoz forrasztjuk. Erre a lamellarendszerre egy (x) keretet helyezünk, melyet ugyancsak a fenéklapon erősítünk meg, és ezután a bevetőtölcsér és ezen keret által bezárt teret (az egyes kábelerek forrasztási helyeinél magasabban) szigetelő anyaggal öntjük ki oly célból, hogy a födél eltávolítása esetén a higroszkopikus, papirral szigetelt kábelbe a nedvesség behatolását meggátoljuk. Hogy pedig a forrasztások alkalmával a lamellák közé fektetett szigetelő anyag meglágyulásának vagy megolvadásának elejét vegyük, célszerűen mikanitot vagy más, a meleggel szemben indifferens szigetelő anyagot használunk. Hogy a szekrény az egyes kapcsolások befejezte után teljesen légmentesen elzárható legyen harangalakú födelet használunk, és úgy a szekrény, mint a födél karimája közé papírból vagy efféléből készült tömítőgyűrűt alkalmazunk, és azután a két karimát az (1) kengyelben alkalmazott (k) szorítócsavarral egymáshoz szorítjuk. Ily kengyelzár újabb vezetékek bekapcsolása esetén lehetővé teszi a födélnek gyors és kényelmes eltávolítását, és azonfölül egyenletes nyomáselosztást biztosít. A (c) lamellának a 4. ábrán látható alakjánál annak egyik karja a középvonalhoz körülbelül (20°) alatt, másik karja pedig körülbelül (60°) alatt áll úgy, hogy ha ezen
