41184. lajstromszámú szabadalom • Folyadékfékes visszafutó csővel bíró löveg

ágyazva, melyet az (M, N) fogasívpár (1. és 8. ábra) tart az (F) dugatty árúddal kényszermozgást előidéző kapcsolatban. Ez az eddig leírt berendezés ismert. A (K) tengelynek a csőfenék felé fordult végén a (P) kar van fölékelve, mely a (B) vezetőpályaszekrény ós a (bl) csőcsapkar (b4) hasi tékán lép ki és egy (pl) golyócsapban végződik. Ez egy (0) csapágy egyik (ol) végébe van ágyazva, mely csapágy másik (o2) vége egy második (rl) golyóscsap csapágya gyanánt szerepel. Az (rl) csap a (C) fölső lövegtalpon megerősített (R) forgáscsapra van szerelve, egyébként a (P, 0, R) részek elrendezése a rajzból világos, de különösen ki kell még azt emelni, hogy a két (pl cl és rl q2) golyóscsukló a vízszintes csőcsap tengelyéhez viszonyítva excentrikus. Mikor a löveg egyes részei az 1—3. ábrán látható helyzetet foglalják el, a fék a leghosszabb visszafutásra van beállítva, minthogy a (J) forgótolattyú (il) áteresztő nyílásai a (H) dugattyú (hl) nyílásaival teljesen összeesnek (2. ábra). Ha a lövegcsövet eleváljuk, úgy a (P) kar, mint a (0) hajtórúd is elmozdul. Ezenközben a (0) hajtórúd az (rl) golyóscsap középpontja körül leng, minthogy a (C) fölső lövegtalp a lövegcső mozgásában részt nem vesz. A (pl) golyóscsap középpontja tehát a lövegcső eleválásánál az (x—x) íven (1. ábra), vagyis a csőcsapok tengelye felé leng. Ennek az a következménye, hogy a (P) kar eleválás közben az (Y) nyíl (2. ábra) irányában mozog. Eme mozgás közben a két (pl cl és ql c2) gömbcsuklóban kis mozgás lép föl. A (P) karral a (K) tengely is elfordul és az (M N) fogasíváttevés közvetítésével az (F) dugattyúrúd is, mely utóbbi épúgy, mint a (H) dugattyútest a (Z) nyíl irányában fordul el (2. ábra). Ha a lövegcső emelkedési szöge körülbelül 50°, a (P) kar a 4. ábrán látható helyzetbe jut, ekkor az (il) nyílásokat a dugattyútest körülbelül félig elfedi úgy, hogy a löveg viszszafutó részei megállanak, mikor azok leghosszabb útjuknak körülbelül felét már megtették. Világos, hogy minden 0 és 50° között fekvő elevációnak valamely a leghosszabb és a féknek a 4. ábrán látható beállításának megfelelő visszafutás között fekvő viszszafutás felel meg. A fék beállítására szolgáló föntebb leírt berendezés az ilynemű ismert eljárásoktól főleg egyszerűsége és azáltal különbözik, hogy hatása igen megbízható, holt mozgások ki vannak zárva és hogy a súrlódási veszteségek is csekélyek. A (P) kart az (R) csappal összekötő hajtórúd az 5. és 6. ábra szerint két (S Sl) részből áll, melyek egymás felé fordult végeiken jobb- és balmenetekkel vannak ellátva és melyeket megfelelő belső menetekkel ellátott (T) karmantyú köt össze egymással úgy, hogy a (T) karmantyú forgatásánál az (S 81) hajtórúd meghosszabbítható és megrövidíthető. Az (S) részen megerősített (V) rúgó a (T) karmantyú (tl) nyugaszával kapcsolódhatik és így a (T) karmantyú önkényes elfordulását meggátolhatja. Eme most leírt elrendezés lehetővé teszi, hogy a (K) tengelyt a fék szerelésénél úgy állítsuk be, hogy mikor az (M) fogasívet a (K) tengelynek erre a célra szolgáló négyszögletes részére felhúzzuk, fogai pontosan az (N) fogasív fogközeibe fogódzanak, melyek helyzetét a (hl il) nyílások viszonylagos helyzete szabja meg. Ez a leírt elrendezés a fék szerelését igen megkönnyíti, lehetővé teszi továbbá, hogy az egyes részek megmunkálásánál föllépett vagy ezek kopása következtében keletkező, a (H ésJ) fojtótagok viszonylagos helyzetét befolyásoló pontatlanságokat kiküszöböljük. Végül módot nyújt a leírt elrendezés arra is, hogy a hajtórúd hosszának megfelelő szabályozásával, tehát a (H J) fojtótagok beállításával a visszafutás hosszában föllépő egyenlőtlenségeket kiküszöböljük, melyek egy és ugyanannál az emelkedési szögnél a folyadék megsűrűsödése következtében léphetnének föl. Golyóscsuklók helyett végül keresztcsuklókat is lehetne alkalmazni. Találmányunk oly lövegeknél is alkalmazható, melyeknél a visszafutás szabályozása céljából nem a dugattyúrúd, hanem a