41182. lajstromszámú szabadalom • Berendezés a fúrómagot kiemelő szerszám elfordulásának megállapítására

- 2 — pezett szöggel arányos, a függőón pedig ama síkban tér ki, melyben a fölfüggesztési pontjának tengelye mozog. Ha tehát a tengely ferdeségének iránya megváltozik, ama sík, melyet a függőón és a fölfüggesztési tengelye határoz meg, oly szöggel fordul el, melyet a függőón két helyzetének talppontját a kör középpontjával összekötő két egyenes zár be. Tehát a tengely ferdeségének irányváltozását közvetlenül leolvashatjuk egy megfelelő beosztású ós a függőón fölfüggesztési tengelyének talppontja körül leírt körön. Ha tehát ezt a beosztásos kört középpontja körül forgatjuk, a függőónnak a kör forgatása előtt és után a körhöz viszonyítva elfoglalt helyzetének talppontját és a kör középpontját összekötő egyenesek által bezárt szög — föltéve, hogy a fölfüggesztés tengely ferdeségének iránya nem változott — ugyancsak avval a szöggel egyenlő, mellyel a beosztásos kör elfordult. Ha a két forgás egyidejűleg lép föl, tehát a tengely ferdeségének iránya megváltozik és ugyanakkor a beosztásos kör is elfordúl tengelye körül, a leolvasott szög egyenlő fog lenni a fölfüggesztési tengely ferdeségének irányváltozásával arányos szög és a beosztásos kör forgásszöge összegével. Ezt az utóbbi szöget — tehát a kör forgás -szögét — akként állapítjuk meg, hogy a beosztásos körön a függőón egyik irányát megjelöljük ós ennek alapján állapítjuk azt a szöget, mely a fölfüggesztési tengely irányváltozásával arányos. Ha ezt a szöget levonjuk a leolvasott szögből, a berendezés elfordulásának nagyságát kapjuk meg. A függőón egyik irányát különböző módokon rögzíthetjük, legegyszerűebben akként, hogy a függőón fölfüggesztési pontjának és a beosztásos kör középpontjának összekötő vonalát pl. a beosztás zéruspontja felé kényszermozgásszerűen ferdén állítjuk. Ekkor a függőónra ható erők a következők: Ha a függőón tengelye, vagyis a fölfüggesztési pontot a beosztás középpontjával összekötő egyenes lejtős, a függőón eme lejtős vonalba áll be. Ha ezután a függőónt valamely erő ebből a lejtő i irányból a beosztás zéruspontja felé kitéríti, a függőón nem áll be a zéruspontba, hanem valamely oly pontba, mely a függőón ferdesége irányának és a zéruspontfelé való kényszermozgást előidéző erő irányának eredőjébe esik. Ha a függőón eme két állását oly mozgások eredményének tekintjük, melyek a nyugalmi helyzetében, vagyis a beosztás középpontjában levő függőónra ható erők behatása alatt lépnek föl, az első állást egyetlen összetevőmozgás idézné elő, mert ezt a mozgást csak egyetlen erő létesíti, míg a második helyzetét két mozgás özszetételéből származó eredő létesítené, mert a függőónra a függőón tengelyének ferdeségéből származó erő és a lépték zéruspontja felé terelő erő hat. A mozgás iránya tehát a függőón tengelyének ferdeségéből származó elterelő erő és a beosztás zéruspontja felé terelő erő hatása alatt végbemenő mozgások eredője. Ebből a két nagyságból a sebességparalellogramm törvénye alapján meghatározható a függőónnak a beosztás zéruspontjától való távolsága. Ez a távolság minden esetben arányos a függőón ama helyzetváltozásával, melyet a függőón tengelye ferdeségének irányváltozása határoz meg. A szög, melyet a kényszermozgásszerű ferdeállás a függőónnak a függőón tengelye első ferdeállásával képez, a függőónnak a zérusálláshoz, illetve a függőónnak a beosztás zéruspontja felé való kényszermozgású elterelése hatásának irányához viszonyított helyzetét adja meg. Ha az érték kizárólag a függőónnak a tengelye ferdesége által megszabott elterelődését adja meg a beosztás zéruspontja felé, mely ama kényszermozgás irányát szabja meg. Ez az irány a beosztáshoz viszonyítva mindig ugyanabban a helyzetben marad, tehát állandó. Ha a függőón két állását állapítjuk meg, arra az esetre, melyben úgy a függőón tengelyének ferdesége megváltozott, mint a beosztás tetszőleges mértékben elfordult, a függőón helyzetét ama két szög összege adja meg, mely a beosztás elfordulásának nagyságától és a függőóntengely ferde állásának megváltozásából származik. A függőón ama két állása, melyet a be-